Mi teszi emberré/embertelenné az embert?

Embertelen – Mi teszi emberré/embertelenné az embert?

Embertelen: Naszreddin Hodzsa mondásai közül az egyik kedvencem a következő: „Többre tartják az öltözetet, mint az embert.” A mesében Naszreddin, szerény körülményeihez mérten, szegényes ruhában megy el egy esküvőre. Teljes közönnyel ültetik le a legszegényesebb asztal legtávolabbi sarkához. Ezt látva Naszreddin elmegy az egyik barátjához és megkéri, hogy adja neki kölcsön a legszebb ruháját. Még egy bundát is felölt, majd visszatér a mulatságba. Ezúttal a násznép figyelmesen körülveszi és a legjobb asztalhoz ültetik. Csodálkozva nézik, amint ruhája ujját kezdi az ételbe mártogatni. Kérdésükre, hogy mit művel, Hodzsa igen egyszerűen válaszol: „Meghívom a ruhám, vegyen részt a lakomán, mert a ruhát csodálva nézik, de az embert nem tisztelik.”

Mi teszi az embert emberré?

Mi teszi a mellettünk levő embert emberré? Egy ruha? A társadalmi helyzete? A vagyon? A kinézete? Sajnos túlságosan is jól ismerjük a választ, mert sok esetben mi magunk is hasonló kritériumok szerint ítéljük meg embertársainkat. Ez a helyzet annyira régóta fennáll, hogy időszámításunk első századaiból is maradtak ránk erről szóló feljegyzések. Az első keresztény gyülekezetekben is megtörtént, hogy a gazdagok a legjobb helyeket kapták, a szegények pedig csak a földön, illetve mások lábánál ülhettek (Jakab levele 2:2-3). Annak ellenére, hogy Jakab apostol nem értett egyet ezzel a helyzettel, a szokás napjainkig fennmaradt, egyre visszataszítóbb formát öltve.

embertelen

Egy kísérlettel próbáljuk meg bemutatni, hogy milyen méreteket ölthet az emberek megítélése külső jellemzőik alapján.

Egy farmernadrágba, kötött pulóverbe, nagykabátba és a szemébe húzott téli sapkába öltözött fiatalember összegörnyedve köhögött az egyik metróállomáson. Egyszer csak a földre esett és időnként gyenge hangon segítségért kiáltott. Az emberek érdektelenül haladtak el mellette, egyesek felé sem fordultak, mások vetettek rá egy-egy csodálkozó pillantást. Azonban senki nem állt meg, hogy megkérdezze, mi történt vele vagy mentőt hívjon. Mintegy 7 perc telt el így. Végül a fiatalember felállt, majd tehetetlenül vállat vont, miközben a szemből filmező rejtett kamera felé fordult. Minden hiába! Senkiben nem sikerült sajnálatot, de még aggodalmat sem keltenie. Embertelen volt?

Jött az öltöny és a nyakkendő!

Később ugyanaz a fiatalember, ez alkalommal elegáns ruhákba öltözve, öltönyben, szemüveggel, ápolt hajviselettel jelent meg ugyanazon a metróállomáson és eljátszotta az előbbi jelenetet. Összegörnyedve köhögött, majd a földre esett, de még mielőtt segítségért kiáltott volna, egy nő gyorsan odasietett és megkérdezte: „Uram, jól érzi magát? Szólaljon meg! Mi történt?” A jelenetet több alkalommal eljátszották és minden esetben akadt segítő szándékú ember.

Mi válthatta ki ezt a változást? Vajon első alkalommal csak szívtelen emberek jártak arra? Nem hiszem! Minden korosztályból és minden társadalmi osztályból voltak ott emberek. Ez inkább annak az embertelen módnak a szemléltetése, ahogyan mi az embereket külsejük alapján megítéljük.

Mi teszi az embert embertelenné?

A fenti jelenettel kapcsolatban önkéntelenül is feltesszük a kérdést: Hogyan viselkedhetnek ennyire embertelenül az emberek, hogy ne mutassanak szikrányi együttérzést? Biztos vagyok benne, hogy egy állat szenvedése mindenkiben könyörületességet keltene, mert egy állat ugyebár ártatlan. De az ember? Bűnös, vagy sem, megérdemel vajon ennyi közönyt?

Most furcsa területekre kalandozunk. Akár tudatában vagyunk, akár nem, társadalmunk olyannyira megosztott, hogy szinte két, egymással párhuzamos társadalomról beszélhetünk. Ez a megosztottság pedig nem a faji különbségekből, hanem a társadalmi helyzetből adódik. Egyfelől vagyunk mi, a normális emberek, másfelől pedig vannak ők, a kábítószerfüggők, a hajléktalanok, a szegények, a külvárosiak, a cigányok stb. Sajnálatos módon a társadalom egyik része láthatatlan. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik.

embertelen

Elfordítjuk a fejünket, amikor elmegyünk mellettük. De nem feléjük tekintünk, hanem az ellenkező irányba. Nem akarjuk látni őket, mert ha látjuk, valamilyen szinten felelősnek érezzük magunkat értük. Azonban, ha egy ilyen személyen segítünk, az erőfeszítést jelent, ki kell lépnünk saját komfort-zónánkból, és ezt nem kívánjuk megtenni. Léteznek erre szakosodott intézmények. Foglalkozzanak ők ezekkel az emberekkel.

Rezzenéstelen arccal…

Sőt, a legtöbb esetben már el sem fordítjuk a fejünket. Rezzenéstelen arccal megyünk el egy földön fekvő ember mellett, olyanok mellett, akik az utcán, a földön alszanak. Utat nyitunk nekik, amikor fellépnek az autóbuszra, de nem udvariasságból, hanem pusztán azért, hogy össze ne piszkolják ruhánkat, vagy ne érezzük a belőlük áradó bűzt. Egyszerűen továbblépünk és elfelejtjük az esetet. Ők élik a maguk életét, mi a miénket.

Olykor azért nem akarjuk látni őket, mert nem akarunk elgondolkodni a sorsukon. Könnyebb azt hinnünk, hogy megérdemlik helyzetüket, hogy biztosan tettek valami rosszat és annak büntetését viselik. Egy kalap alá vesszük őket. Ha ismernénk történetüket, tudnánk, hogy egyesekkel nagyon mostohán bánt el a sors, minden ellenük fordult és nem ők tehetnek róla. Akkor élettörténetük emlékeztetne arra, hogy mennyire törékeny az élet, a mienk is. Egy ilyen felismerés kimozdíthat komfort-zónánkból. Amikor nagyjából jól mennek a dolgok az életünkben, nem szeretünk ilyenekre gondolni. Ez olyan lenne, mintha esküvőre hívnánk egy gyászolót.

embertelen

Összegzés gyanánt

Ezekből a vegyes érzésekből születik meg a tétlenség, a közömbösség, az együttérzés hiánya, az embertelenség, amely az életbevágóan fontos helyzetekben is megnyilvánul, amikor talán egy emberi élet veszélyben van. Lehet, hogy a külsőségek szerint ítéljük meg az embereket, azonban semmi magyarázatot nem találhatunk azokra az esetekre, amikor embertelenül megvonjuk a segítséget a rászorulóktól. Nem föltétlenül arra gondolok, hogy aprópénzt dobunk a koldusoknak. Az ezzel visszaélők csoportja különböző módszerekkel próbálkozik kifosztani pénztárcánkat, tehát az ilyen irányú óvatosság nem elítélendő, sőt indokolt. A jó cselekedetekről szólva emberségre gondoltam, gazdasági vonatkozások nélkül. Ilyen lehet egy egyszerű telefonhívás.

A címben megfogalmazott kérdés így is hangozhatna: „Mi teszi az embert emberré?”

Ennek két vetülete van:

  • Mi teszi a körülöttem élőt emberré? (Gondoljunk itt azokra a szempontokra, amelyek szerint megítéljük az embereket.)
  • Mi tesz engem emberré? (Itt értékeljük ki saját emberségünket és azokat az okokat, amelyek arra vezetnek, hogy ezt megmutassuk vagy ne az embereknek.)

Magától értetődő, hogy a második kérdés sokkal fontosabb, mint az első. Az embert embersége teszi emberré. Abban a pillanatban, amikor a mellettem élő szenvedése már semmilyen érzést nem kelt bennem, komoly gondjaim vannak. Ezt őszintén fel kell mérnünk és megoldást kell rá találnunk. Azonban ne feledjünk el egy dolgot: ő továbbra is ember marad, de én eljuthatok ahhoz a fordulóponthoz, amikor embertelenné válhatok.

Cristinel Sava

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Embertelen – Mi teszi emberré/embertelenné az embert?
https://www.upworthy.com/a-man-falls-down-and-cries-for-help-twice-the-second-time-my-jaw-drops/

Kapcsolódó linkek
1. Zenés vakáció – zene hatásai
2. Légzésünk titkai
3. A betegvizsgálat elfelejtett művészete
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #4
5. A kortizol és a mindennapi stressz
6. Propolisz tartalmú aeroszolos inhalálás
7. Az Alzheimer-kór és a sült hús (roston)
8. Természetes gyógymódok a dysmenorrhoeában
9. Stresszoldó vegetáriánus receptek
10. Kezdő futók programja
11. Régi-új gyógymódok – a gyömbér jótékony hatása
12. Ménesi tapasztalat – a legjobb dolog, ami az életemben történt
13. Rákszűrés a nőknél
14. Bosszú – Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak
15. Embertelen – Mi teszi emberré/embertelenné az embert?
16. Gyereksarok: Álomvakáció – tanuljunk mások kárából

990 Views0
bosszú
Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak

Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak

Bosszú: – Én azt mondom, nem érdemes elrontani jól működő, szép kis szekerünket egy gombostűfejnyi elégedetlenségért, amely ráadásul értelmetlen is – próbálta lecsendesíteni a férj a veszekedésbe torkollott mérgelődés háborgó vizeit.

– Számodra az én elégedetlenségem mindig banális apróság, a te ügyeid azonban mindig életbevágó fontosságúak. Lényegtelen, hogy üres a kamra, és nincs miből ételt készítenem. Az is apróság számodra, hogy anyósod születésnapi üdvözletét elfelejtetted postázni, még az sem jutott eszedbe, hogy megköszönd neki, hogy ellát zöldséggel és gyümölccsel, annak ellenére, hogy te soha nem veszel kapát a kezedbe. Igaz, hogy nem is voltak elvárásaid, ami az ételt illeti, amikor nem járultál hozzá az előállításához.

harag

Látszik is, mert folyik le rólad a ruha, de te akartad így. Az is semmiség számodra, hogy nem fizetted ki az adót, pedig egy hónapja kérlek, hogy tedd már meg. Nem voltál képes nagybátyámnak sem megköszönni, hogy segített felépíteni a kicsi, de alapos munkát igénylő hétvégi házat, amelyet mellesleg még nem is láttál, mert arra sem voltál hajlandó, hogy a kulcsrakész házacskát átvedd. Nem is beszélek arról, hogy már egy hónapja gyanúsan sokszor késel. Még van számtalan ehhez hasonló gombostűfejnyi apróság, ami számodra mind lényegtelen – zárta a ház úrnője vádlott férje hibáinak leltározását.

Figyelj ide…

– Figyelj ide, néhányra van magyarázatom, de szeretném, ha előbb kibékülnénk és leülnénk az asztalhoz, hogy elmagyarázhassam azokat az okokat, amelyek miatt te úgy gondolod, hogy bizonyos feladatokat nem végeztem el, a többiért pedig bocsánatot kérek – lengette meg újból a férj a béke fehér zászlaját.

– Hallani sem akarok róla. Nincs mit megbeszélnünk. Nekem nem magyarázatokra, hanem tettekre van szükségem – zárta le a vitát az asszony.

– Majd meglátod, hogy minden világossá válik, ha elássuk végre a csatabárdot – próbálkozott a férfi.

– Már mondtam, nem tárgyalok! – szakította félbe a nő.

És sötétség borult rájuk.

Amikor nem O.K., akkor K.O.!

Ha a családi életben a szabálytalanságot más szabálytalansággal próbáljuk orvosolni, akkor azt nyugodtan nevezhetjük indokolt és előre eltervezett házassági bűnténynek. Ennek egy vonzó oldala is van: utasítsd vissza azt, aki téged visszautasít. Ez olyan, mintha süteménnyel csábítanál egy cukorbeteget. Levágod a párbeszéd-szeletet. Felveszed az áldozat szerepét. Minden magyarázat előtt bezárod az ajtót. Kisajátítod a hálószobát, és mindent megteszel annak érdekében, hogy tudasd pároddal: nemkívánatos személy és pillanatnyilag nincs helye a házassági kapcsolatban. Ellenségesen hátat fordítasz. Egyetlen tányérral és evőeszközzel teríted meg az asztalt, de nem a párod számára teszed ki azokat. Nem tudatod, hogy mikor, hova mész el, és mikor érkezel majd haza. Engeded, hogy a rendetlenség eluralkodjon a házban. Közömbös vagy megbüntetett pároddal szemben, nem érdekel, hogy mit, hogyan és miért tesz. Azt érzékelteted, hogy jó kedved van, az ellenség bosszantására.

bosszú

Sokat beszélgetsz telefonon nála „jobb” emberekkel, és terveket készítesz velük. Nem hívod meg édesanyádat és nem óhajtod látogatását, nehogy véletlenül kibékítsen. A kifizetendő számlákat módszeresen kedvenc használati tárgyai mellé sorakoztatod. Amikor elengedhetetlenül szükséges dolgokat kellene közölnöd, akkor sem beszélsz, hanem írásban adod tudtára a feladatot. Vagy egyik, vagy másik fél egyre gyakrabban hiányzik indokolatlanul otthonról. Amikor összetalálkoztok a konyhában, pattanásig feszül a húr, megkövült arccal, kifejezéstelen szemmel, összeszorított ajakkal bámultok magatok elé, esetleg szárazon köhécseltek. A legfontosabb a hallgatás megőrzése. Annyira csend van, hogy gondolataitokat is halljátok. A büntető fél azt gondolja, hogy kiütötte a másikat.

A valóság? Mindketten a földön vannak. Mindkettő felett számol a bíró. Vajon képesek lesznek talpra állni?

Ártalmas magatartás a bosszú

Amikor a bosszúállás vezérel, azt hiszed, víz alatt tartod a másik fejét, hogy ne lélegezhessen, azonban a valóság az, hogy saját magadat fullasztod.

Tegyük fel, hogy a büntetést érdemlő felet elszigeteli a társa. Megérdemli, mert nem vette ki részét a ház körüli teendőkből. Bosszú? Az inkvizítorral mi történik? Mi történik a sebzett „ártatlannal”? Mi lesz, amikor a mágikus „hallani sem akarok róla” kijelentéssel elvágjuk mindenféle párbeszéd fonalát? Néhány elképesztő dolog.

Elsősorban, a közömbös társ megbüntetésének vágya oda vezet, hogy önmagunkat még súlyosabb büntetéssel sújtjuk, mint a nemkívánatos lakótársat. Hogyan lehetséges ez? Megfosztjuk magunkat a házasság különleges kapcsolatától, pedig éppen ezért választottuk ezt az életformát. Megfosztjuk magunkat társunk értékelésétől, ami segítene jobban megismernünk önmagunkat és megfelelőbben alkalmazkodnunk az élethez.

bosszú

Elborít a bosszúállás dühe, ami semlegesíti a társunk megértését szolgáló értelmes hozzáállást. Az élet annak válik nehezebbé, aki haragszik és nem hajlandó tárgyalni, mert az „ellenfél”, akinek megfelelő körülmények között feladata lenne bizonyos házi teendők elvégzése, most, mivel nemkívánatos személy lett a háztartásban, már semmi nem érdekli. Az ellenséges magatartás kizárja az olyan kapcsolatformáló és -ápoló elemeket, mint az engedékenység, a szelídség, a tűrőképesség, a megértés, a megbocsátás.

Bosszú a büntető magatartás

Amikor büntető magatartást veszünk fel és uralkodni vágyunk a nélkül, hogy a másik érvelését meghallgatnánk, nemcsak házastársunkkal, hanem a többi körülöttünk élő emberrel is savanyúak, feszültek és gyanakvóak leszünk. Így elveszítjük társunk és embertársaink együttműködését és egyre jobban elidegenedünk az emberektől és önmagunktól. Megjelennek a házasság rákbetegségének első tünetei a gyógyító párbeszéd megfojtása következtében.

„Kérlek szépen, béküljünk ki és tegyük helyére a dolgokat” – halljuk a vétkesnek ítélt fél részéről a javaslatot. „Nem tárgyalok!” – érkezik a válasz. Ki mondhatja meg ez utóbbinak, hogy önmagát ítéli el és végzi ki? Azonban a legnagyobb büntetés, amelyet kiszab magára, csak ezután következik.

bosszú

Magyarázat

– Láthattad, hogy tulajdonképpen csak ebben a hónapban hanyagoltam el a teendőimet és hagytam figyelmen kívül néhány sürgető dolgot. Szeretném, ha megértenéd, hogy miért nem tudtam tartani veled a ritmust. Hallgass végig, majd tedd, amit jónak látsz.

– Nincs szükségem magyarázatokra, sem mesékre. Végezze mindenki a maga dolgát. Elegem van a szavakból. Amikor látom, hogy cselekszel, még beszélünk. Addig… szünet.

– Csak egy kis jóindulat kellene a részedről, csupán két-három mondatot szeretnék mondani.

– Nem tárgyalok! – hangzik a sokszor ismételt elutasítás.

Egyszer csak megszólal a csengő, és a ház asszonya siet ajtót nyitni. A bejáratnál egy orvos és egy nővér áll, fehér köpenyben.

– Tisztelt hölgyem, itt lakik a Costescu család? – teszi fel a kérdést az orvos. Mentőautóval érkeztünk, hogy Costescu urat sürgősen kórházba szállítsuk.

– Igen doktor úr, de szerintem valami félreértés van a dologban. Azt hiszem, hogy eltévesztették a lakást. Costescu úr ugyanis makkegészséges. Vannak neki különböző betegségei, azonban azokat nem lehet kórházban kezelni. Lehetséges, hogy egy másik Costescu családot keresnek – javasolja a nő.

– Azonnal, doktor úr – szól közbe a ház ura. Veszem a csomagom, és jövök.

A feleség elképedve bámulja férjét, majd kérdő tekintetével az orvos felé fordul magyarázatért.

Az orvos magyarázata

– Az ön férje komoly szívbetegségben szenved és sürgős sebészeti beavatkozásra van szüksége. Többször megfordult már nálunk a kórházban, ahol kivizsgálásokat végeztünk és arra jutottunk, hogy helyzete nem tűr halasztást. És, tisztelt hölgyem, készüljön fel a legrosszabbra. Csak az ön szeretete tartja még életben. Nagyon, nagyon súlyos a helyzet – súgta az orvos.

– De ő nem mondott nekem semmit! – nyögi a nő kezét tördelve.

Costescu úr az előtérben várakozott a kórházi csomaggal a kezében és hosszan nézte feleségét, tőle várva a választ.

– Tulajdonképpen én nem engedtelek szóhoz jutni. Gyilkosság, amit tettem – mondta megtörten az asszony.

– Ha még hazatérek, elvégzek minden feladatot, amit elvártál tőlem – jegyezte meg a férje, csendes, nyugodt hangon.

– Az nem lényeges. A fontos, hogy te meggyógyulj.

– Megígértem, és betartom. Nem tárgyalok! – jelentette ki, és észre sem vette, hogy felesége büntető szavaival válaszolt.

George Uba

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak (Bosszú)
A bosszú és a harag rossz tanácsadó.

Kapcsolódó linkek
1. Zenés vakáció – zene hatásai
2. Légzésünk titkai
3. A betegvizsgálat elfelejtett művészete
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #4
5. A kortizol és a mindennapi stressz
6. Propolisz tartalmú aeroszolos inhalálás
7. Az Alzheimer-kór és a sült hús (roston)
8. Természetes gyógymódok a dysmenorrhoeában
9. Stresszoldó vegetáriánus receptek
10. Kezdő futók programja
11. Régi-új gyógymódok – a gyömbér jótékony hatása
12. Ménesi tapasztalat – a legjobb dolog, ami az életemben történt
13. Rákszűrés a nőknél
14. Bosszú – Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak
15. Embertelen – Mi teszi emberré/embertelenné az embert?
16. Gyereksarok: Álomvakáció – tanuljunk mások kárából

1 View0
Mezőménes – a legjobb dolog, ami az életemben történt

Tisztelt Istudor Dinu-Mircea úr. Az első estén lezajlott ünnepségen megfigyeltem, milyen közvetlenül és nyíltan beszél a nyilvánosság előtt, és elhatároztam, hogy szeretnék még beszélgetni önnel. Honnan értesült a Ménesi Életmódközpontról és miért választotta ezt a helyet?

Ménesi tapasztalat: Egy munkatársammal folytatott beszélgetés alkalmával merült fel ennek a központnak a neve, kollégám ugyanis az elmúlt év májusában két németországi hölgyet kísért el egy többnapos tartózkodásra. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani munkatársamnak, mert nagy jót tett velem, amikor erről a lehetőségről beszélt, amit én akkor szkeptikusan fogadtam. Mivel azonban a téli ünnepek alkalmával nem gyakoroltam a mértékletességet, azt mondtam magamnak: „Miért ne? Egy méregtelenítő kúra nem árthat.” Így kerültem Ménesre.Ménesi

A központ többféle foglalkozást szervez, és minden páciensnek a neki legmegfelelőbb programot biztosítják. Ön elégedett az elért eredményekkel? A kezelés milyen formában javított egészségi állapotán?

Sajnálom, hogy a központ 17 éves működése óta csak most értesültem a létezéséről. Ménes olyan, mint a mennyország egy csücske, és ezt nem csak a táj szépségére értem, noha a környezet is kétségkívül csodálatos. Ménest az itt dolgozó csapat teszi egyedülállóvá. Különleges emberek, akikből árad a melegség, akik mindenkit minden téren támogatnak és útbaigazítanak, akik jóságuk, kedvességük által bizalmat keltenek az emberben. Tökéletes szaktudásukkal, a »figyelmességeket« visszautasítva, királyi módon kezelnek.

Ami a szervezet felfrissítésével kapcsolatos módszereket illeti, nem hallottam róla, hogy ezek ilyen széles skáláját az ország bármelyik más pontján gyakorolnák. A kezelések idejét minden esetben pontosan betartják, a személyzet minden pácienssel személyesen, egyenként, jókedvvel és nem pusztán kötelességből foglalkozik.

Mindezek a tényezők mintha még inkább felgyorsítanák a gyógyulás folyamatát. Az egészséges étrend, azok az orvosi adatok és ismeretek, amelyek magyarázatából megérthetjük, hogy mi történik szervezetünkben és belső szerveinkben, az, hogy életmódbeli döntéseink milyen hatással vannak ezekre, az erkölcsi „vészjelző”, amely emlékeztet Isten létezésére, egyaránt hozzájárulnak a ménesi egészség-csomag kiegészítéséhez.

Istudor úr, ön két gyermek édesapja. Eredményez-e valamilyen változást a családi életében is az itt megélt tapasztalat?

Családként próbáljuk gyermekeinket a lehető legegészségesebb környezetben nevelni. A következő hónapban a feleségem is ellátogat ide, és meggyőződésem, hogy nálam is jobban el lesz ragadtatva attól, ami itt fogadja, mivel elsősorban ő volt az, aki komolyan vette ezt a témát és ő győzött meg engem is, hogy ide ellátogassak. Vásároltam könyveket és DVD-ket, ugyanakkor egészséges élelmiszer alapanyagokat is beszereztem. Remélem, hogy hamarosan sikerül elkezdenünk a változtatásokat.

Most, hazatérés előtt milyen más célokat tűzött ki?

Elhatároztam, hogy a Ménesi Egészségközpont nagykövete leszek, és otthon is gyakorlatba ültetem itt szerzett ismereteimet. Bevallom, először türelmetlenül vártam valamilyen »eredményre«, azonban fel kellett ismernem, hogy ha nem gyakorlom következetesen ezeket az elveket, semmit sem ér. Azt is felfedeztem, hogy létezik egy párhuzam Isten útja, illetve a lelki élet és a naponkénti gyakorlat között.

Ménesi

Nem ismerem annyira a Szentírást, mint szeretném, mert gyermekkorom óta nem forgattam. Akkor édesanyám ösztönzött folyton Biblia olvasásra. Azonban amennyire emlékszem az igazság felé törekvők keskeny ösvényének leírására, úgy látom, hogy ezt az egészséges életmódra is alkalmazhatjuk. Létezik egy széles ösvény, amelyen 42 évig jártam és létezik egy keskeny út, amelyre szeretnék most rálépni és folyamatosan előre haladni, mert itt mindent örömmel, jókedvünkből teszünk. Sőt, ha az Isten akarata szerinti utat választjuk, mienk lehet a főnyeremény, ami az üdvösség. Ha pedig az egészséges életmód elveit választjuk, akkor megnyerjük, ami a legértékesebb ebben a földi életben, a jó egészséget.

Szeretném ezt a beszélgetést egy felhívással zárni azok felé, akik még nem látogattak el Ménesre: Kedveseim, egészségetek érdekében használjátok fel ezt az esélyt, és szerezzetek minél több helyes információt egészségi állapototokról és életstílusotok bölcs megválasztásával kapcsolatban!

Eugenia Gheorghiță
Szanatóriumok oldala

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Mezőménes – a legjobb dolog, ami az életemben történt

Kapcsolódó linkek

1. Zenés vakáció – zene hatásai
2. Légzésünk titkai
3. A betegvizsgálat elfelejtett művészete
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #4
5. A kortizol és a mindennapi stressz
6. Propolisz tartalmú aeroszolos inhalálás
7. Az Alzheimer-kór és a sült hús (roston)
8. Természetes gyógymódok a dysmenorrhoeában
9. Stresszoldó vegetáriánus receptek
10. Kezdő futók programja
11. Régi-új gyógymódok – a gyömbér jótékony hatása
12. Ménesi tapasztalat – a legjobb dolog, ami az életemben történt
13. Rákszűrés a nőknél
14. Bosszú – Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak
15. Embertelen – Mi teszi emberré/embertelenné az embert?
16. Gyereksarok: Álomvakáció – tanuljunk mások kárából

877 Views0
Hegymászás örömei: Gyerünk a szabadba!

Gyerünk a szabadba!

Hegymászás: 2010-ben és 2011-ben Mihai fiammal együtt, hátizsákkal a hátunkon végigbarangoltuk a Fogarasi-havasok keleti gerincének egy-egy szakaszát. Az első évben nehéz volt a túra, másodszor azonban már mindkettőnknek valódi élvezetet jelentett a hegymászás. Olyan lelki közelségbe kerültünk, amelyet például egy közös vásárlás semmiképp nem eredményezhetett volna.

Hegymászás örömei gyerekként

2012-ben lányunkon, Christán volt a sor, hogy megízlelje a hegymászás, a hátizsákcipelés és a sátorban alvás örömeit a Radnai-havasokban. Szeptember volt. Első éjjel nyári hőmérséklet fogadott, második éjjel azonban a Puzdra-csúcs közelében a hőmérséklet 0º C alá süllyedt és a külső sátorponyva megfagyott. Meleg hálózsákjaink voltak, Christa középen aludt, köztem és Mihai között. Annak ellenére, hogy hajnal felé éreztük a hideg levegő áramlását, nyugodt éjszakánk volt, a tiszta, derűs reggel és a felkelő nap sugarai hamarosan melegséggel árasztották el testünket és lelkünket.

hegymászás

Hosszú út

Hosszú út állt előttünk a Puzdra-csúcstól a Nagy-Pietrosz menedékházig. Egyszer csak megjelent előttünk egy kutya, egy gyönyörű arany retriever, amely barátságosan hempergett az alpesi legelő füvén. Christa elnevezte Hempergőnek és a kutya két napon keresztül hűséges vezetőnknek bizonyult. Nem vagyok biztos benne, hogy lányom kibírta volna nélküle a túrát. Hosszú utat tettünk meg, másztunk és ereszkedtünk, de mivel Christa szenvedélyesen szerette az állatokat, Hempergő jelenléte elterelte figyelmét a hegyi útvonal nehézségeiről.

Falatozás

Amikor falatoztunk, Hempergő nem tolakodott szenvtelenül, mint ahogyan azt más hozzá hasonló kutyák teszik. Ellenkezőleg, tisztes távolságban várakozott türelmesen a „sorára”. És valóban bőségesen megkapta a részét, nemcsak Christától, aki máskor is megosztja a finom falatokat Spike-kal, német-juhász kutyánkkal és Tigerrel, öreg kandúrunkkal, hanem Mihai és én is adtunk neki bőven harapnivalót. Estére értünk el a Nagy-Pietrosz menedékházba és ott éjszakáztunk. Másnap, Hempergő kíséretében leereszkedtünk a völgybe, magunk mögött hagyva a Nagy-Pietrosz csúcs lábánál húzódó gyümölcsösöket, a borsai dombok között.

hegymászás

Őrangyal lett volna?

A város közelébe érkezve, egy útkereszteződésnél mi hárman előrementünk, a kutya pedig tisztes távolságban követett. Körülbelül 300 métert haladtunk, amikor észrevettük, hogy már nincs a hátunk mögött. Visszafordultunk, de nyomát sem találtuk. Szólítottuk, különösen Christa, aki már szinte családtagnak tekintette, de mintha a föld nyelte volna el. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy talán egy őrangyal volt Christa részére, aki megkönnyítette számára ezt a kirándulást, amely reményeink szerint csak egy bevezetője volt egy új szenvedélynek: a természetjárás és a hegymászás szeretetének.

Szoros kapcsolat a testi és lelki egészség és a természetben eltöltött idő között

Tanulmányok egész sora igazolja értelmi, testi és lelki egészségünk és a természetben eltöltött idő szoros kapcsolatát. A világ minden táján tevékenykedő kutatók arra hívják fel figyelmünket, hogy amennyiben szeretnénk intelligens, értelmes, felelősségteljes, nyugodt, kiegyensúlyozott, helyes kapcsolatokat kialakító, józan ítélőképességgel rendelkező és kreatív gyerekeket nevelni, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy kikapcsoljuk a televíziókészüléket, a számítógépet és kimegyünk a családdal a természetbe. Azt a tapasztalatot, amelyet gyermekeimmel, Christával és Mihai-jal a Radnai-havasok gerincén átéltem, nem lehet megszerezni televíziónézés vagy számítógépes játékkal való foglalkozás közben. Ezt csak megélve, a természetben tapasztalhatjuk meg.

Tehát, gyerünk a szabadba!

 

Dr. Nicolae Dan MPH
főszerkesztő

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Gyerünk a szabadba!

Kapcsolódó linkek

1. Hegymászás örömei: Gyerünk a szabadba!
2. Az együttélés példái
3. A romániai lakosság kardiológia helyzete
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #3
5. Kortizol: Kortikoterápia – hazárdjáték vagy segítség?
6. Az étrend és táplálékkiegészítők szerepe a B12-vitamin-hiány kezelésében
7. Vegetáriánus és vegán receptek #3
8. A bronchiolitis csecsemő- és kisgyermekkorban
9. A görcsös izommerevség (spaszticitás) és kezelése
10. Az alsó végtagok krónikus vénás elégtelensége
11. Non-Hodgkin limfóma
12. Gyanakvó vádló – a vádlott dossziéja
13. Gyereksarok: A vendég, aki elfelejt távozni – pollenallergia

1 View0
Add tovább! – Podisi tapasztalatok

Orvos: Loredana Catrinescu ötödéves orvostanhallgató (szerk. megj.: 2014). Nem is sejtenéd, mennyire ismeretéhes, mennyire szeretne jót tenni, mennyire szeretne bekapcsolódni mások segítésébe, mennyire szeretné továbbadni mindazt, amit kapott és amit megtanult. A Podisi Egészségközpontban eltöltött idő testi felépülést nyújtott számára, ugyanakkor megismerkedett azokkal az egészségelvekkel, amelyeket orvosként jövendőbeli pácienseinek is át szeretne adni. Ez nem csak pillanatnyi vágy, hanem kötelességtudat.

Egy év múlva befejezed orvosi tanulmányaidat.
Mit keres egy fiatal diáklány, jövendőbeli orvos itt Podison?

Egyszer megtetszett nekem egy gondolat: „Egy orvos nem jó szakember, amíg nem éli át ő maga is a páciens helyzetét.” Akaratom ellenére kerültem ebbe a helyzetbe és mondhatom, hogy örülök a podisi tapasztalatnak, nemcsak mert egészségi állapotom helyreállt, hanem azért is, mert olyan gyakorlati dolgokat tanultam, amelyeket az egyetem nem nyújtott számomra.

orvos

Azt gondolom, hogy az itteni környezet, az emberek, az egész folyamat, amit tapasztaltam, hozzásegítettek megértenem, hogyan tudom az egyszerű dolgokat saját magam és pácienseim javára fordítani.

Milyen gyakorlati dolgokat tanultál itt, amelyeket meg szeretnél osztani másokkal is?

Podisi tartózkódásom egyik nagy előnye a vízterápia volt. Ez egy olyan gyógymód, amely rendkívüli módon igénybe vesz, azonban kedvező hatása tagadhatatlan. Sikerült megmozgatnom, rugalmassá tennem ízületeimet, így a merevség megszűnése elősegítette a szervezetben felgyűlt méreganyagok távozását. A paraffin, amellett, hogy hasznos az ízületeknek, selymessé, bársonyossá teszi a bőrt.

Az életmóddal kapcsolatos ismeretek, amelyeket a szemináriumok alkalmával elsajátítottam, érdekesek és hasznosak számomra. Rádöbbentem, hogy mindezt nem nehéz megtenni, minden módszer a kezünk ügyében van, mégsem élünk vele. Ilyen például a pihenés, megfelelő alvás, az étkezések idejének pontos betartása, valamint a mértéktartó táplálkozás.

Eddig soha nem gondolkodtam azon, hogy szervezetemnek testmagasságomhoz viszonyítva mennyi tápértékre van szüksége, soha nem figyeltem, mennyi testmozgást végzek. A szemináriumok témája azonban elgondolkodtatott: annak ellenére, hogy nem vagyok túlsúlyos és nagyobb mennyiségű ételt is elfogyaszthatnék, szervezetemnek nincs szüksége többre. Néhány kihívással is szembenéztünk, és azt gondolom, hogy a Podison eltöltött idő után ez lesz a legnehezebb számomra: be tudom-e tartani mindazt, amit ott tanultam, vagy folytatom azt az életmódot, amelyet eddig is gyakoroltam.

Milyen döntést hoztál ezzel kapcsolatban?

Azt hiszem, több döntésről van szó. Nemcsak le kell mondanom mindarról, aminek gyakorlása eddig káros hatással volt rám, hanem biztos vagyok benne, hogy ezután sokkal szigorúbb elvárásaim lesznek saját magammal szemben egészségügyi szempontból.

Elhatároztam például, hogy nem hanyagolom el a testedzést, többet mozgok. Ez egy egészséges testsúlyú embernek is nagyon fontos. Végezzünk 30 perc rendszeres mozgást, heti 5 alkalommal, amely más, mint a naponkénti háztartásbeli tevékenységeink. Ez legyen kimondott testedzés, torna, olyan szabályozott mozdulatsorok, amelyek végzése sokkal több előnyt tartogat, mint amit valaha elképzeltünk.

orvos

Mit gondolsz, más fitaloknak, egyetemi csoporttársaidnak is meg kellene ismerniük azokat az információkat, amelyeket itt szereztél?

Határozott igennel válaszolok. Mindaz, amit itt hallottam, jót tenne orvostanhallgató társaimnak is. Annak ellenére, hogy rengeteg orvosi ismerettel rendelkezünk és látjuk például az alkoholfogyasztás, a dohányzás káros hatásainak megnyilvánulását, megdöbbenve tapasztaltam, hogy több csoporttársam küzd ezekkel a szenvedélyekkel. Nem is beszélve a hiányos étrendről, a lehetetlen órarendről, a sok stresszről, az álmatlan éjszakákról. Ilyen tekintetben rá kell mutatnunk, hogy ezeknek mind megvan a káros hatása, rövid- és hosszútávon egyaránt.

Ha én mint orvos nem gyakorlom ezeket az elveket, akkor hogyan mutathatnám be pácienseimnek a helyes életmód elveit? Nagyon látványos a különbség, amikor egy olyan ember szólal meg, aki éli, amit mond, vagy egy olyan, aki nem. Aki gyakorlatba ülteti a vallott elveket, hitelessé válik páciensei előtt, ez pedig nagymértékben erősíti az orvos-beteg kapcsolatot és befolyásolja az előírt kezelés hatékonyságát.

Tehát átérzed, hogy orvosként milyen nagy hatással vagy, mekkora befolyást gyakorolsz pácienseid, betegeid életére?

Természetesen. A legfontosabb dolog, amit itt tanultam, az a megelőzés. Nagyon könnyű megelőzni bizonyos, nehezen gyógyítható betegségeket. Szeretném, ha ezeket az információkat minél többen meghallanák és megismernék, mielőtt még a másodlagos vagy harmadlagos megelőzési szakaszba kerülnének.

A lényeg az, hogy ne tartsuk meg magunknak ismereteinket, hanem adjuk tovább, kicsitől nagyig mindenkinek, orvosoknak, betegeknek, az embereknek.

Anca Porumb
Szanatóriumok oldala

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Add tovább!

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél
14. Add tovább! – Podisi tapasztalatok
15. Nőnap – Miért szeretjük őket?
16. Gyereksarok: A szándék a fontos

498 Views0
Egy nő naplójából

Gyermekként lassan múlik az idő

Gyermekkor: Semmi nem ismétlődik meg ugyanabban a formában. Sem az évszakok, sem a lélek rezdülései, sem a madár repülése… Igen, megérkezett a tavasz és különbözik minden eddigi tavasztól. Ez a tavasz egy lap a történelemből. Egy fél évszázad, 50 év terhét hordozza. Visszatekintve, rádöbbenek, hogy gyermekkorom első éveiben, bizonyos tekintetben, az élet nem volt nagyon bőkezű. Napok, hetek, hónapok, sőt évek teltek el, amíg végre történt valami.

Mindig is szerettem a költészetet. Vissza emlékszem egy alkalomra, amikor édesanyám ölébe vett, dédelgetett és verseket mondott nekem. Négy-öt éves lehettem, amikor a következő sorokat tanítgatta:

„Az élet viharos tengerén haladunk,
Vajon az élet szent forrása felé vezet az út?
Vagy az idő forgatagában a habok gyöngyeivel játszadozunk?
És nem érezzük, hogy közben a hajó a vészbe sodor.”

Számtalan kérdést tettem fel édesanyámnak a vers tartalmával kapcsolatban, majd végül határozottan kijelentettem : „Én soha nem fogok a habok gyöngyeivel játszadozni.”

gyermekkor

Kisiskolás kor – gyermekkor

Kezdte felütni fejét életemben az új. Valóban! Kisiskolás koromban szerettem édesanyám mellett ülni, aki még a pihenés perceiben is kötéssel vagy horgolással foglalta el magát, így én is elkezdtem kézimunkázni, gobleineket varrtam.

„Ne kapkodj. Amit a kezedből kiadsz, az rólad beszél. Ha szép munkát végzel, azt mindenki megcsodálja. Senki nem kérdezi, hogy mennyit dolgoztál rajta, ez nem lényeges. Az a fontos, hogy a végeredmény különleges legyen. A jól végzett munka a névjegykártyánk.” – nevelt édesanyám. Az új nőtt, állandósult.

 

Serdülőkör

Később, serdülőkoromban, az élet egyből nagyon meggazdagodott. Eszembe jutnak Nicu szavai, amikor megkérte a kezem: „Nem ígérem, hogy egyszerű vagy könnyű, de azt megígérhetem, hogy mindig nagyon változatos lesz az életünk.” Akkor nem értettem egészen pontosan szavai értelmét, ám hamarosan világosabbá vált, mint ahogyan azt valaha is elképzeltem volna.

Házasság és a nagybetűs élet

Nászútunk első hetében megkaptuk a vízumot, amelyre 8 hónapja vártunk, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazhassunk. Egy kiképzésen szerettünk volna részt venni, ahol megtanuljuk, hogyan nyithatunk Romániában elsőként egy olyan non-profit, magán egészségügyi intézményt, amely az egészségnevelést és az egészséges életmódot népszerűsíti.

gyermekkor

Mi következett? Ezer új kezdet: a házasélet, egy új kultúra megismerése, idegen nyelven folytatott tanulmányok, új mesterség tanulása stb. Azóta már 23 év eltelt, de Nicu még mindig tartja a szavát. Nem tudok találóbb kifejezést megfogalmazni életünk és tevékenységünk meghatározására, mint amit ő akkor mondott. Minden új és változatos volt és még mindig az.

Az életkorból adódó tapasztalattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy a kérdés még mindig megoldatlan: most nem rendelkezel semmivel és a következő pillanatban már sokkal több mindened van, mint amennyit elfogadhatnál. 50. életévem küszöbén tanácstalanul állok, és arra gondolok, hogy az életben a legbölcsebb dolog megengedni, hogy minden életszakasz a megfelelő pillanatban lezáruljon. Ha makacsul megragadunk egy-egy pillanatot, akkor elveszítjük az élet értelme megélésének örömét – az örökkévalóságot. Ezt nem szeretném megtapasztalni.

Valentina Dan, MPH

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Egy nő naplójából

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél
14. Add tovább! – Podisi tapasztalatok
15. Nőnap – Miért szeretjük őket?
16. Gyereksarok: A szándék a fontos

767 Views0