
A görcsös izommerevség (spaszticitás) és kezelése
Izommerevség: A görcsös izommerevség a központi idegrendszer különféle neurológiás betegségeit kísérő tünet, amelyet túlságos izomtónus és a nyújtó izom- és ínreflexek fokozódása jellemez.
Kezelés nélkül a spaszticitás az izmok és az inak kontraktúrájához vezet, ami egyes testrészek eltorzulását és rendellenes helyzetét eredményezi, amelyhez fájdalom, működési zavarok vagy az önellátáshoz való nehézség is társulhat. Ilyennel találkozhatunk például:
- az agyi értörténésekben (stroke),
- a koponyatraumák után,
- a szklerózis multiplexben,
- a csigolya-gerincvelői sérülések során,
- és sok más neurológiai betegségben.
Hogy jelenik meg a spaszticitás?
Nem minden agyi sérülés okoz görcsös izommerevséget, csak az, amelyben az agy premotorikus és motorikus kiegészítő területei (a 4. és a 6. terület) érintettek. Főként a 6. terület felel a nyújtó reflexek és az izomtónus ellenőrzéséért az agykéreg szintjén. A reflexizom-összehúzódások tulajdonképpen a szervezet védekező reakciói valamilyen nociceptív, ártalmas inger ellen. Például, ha megérintünk egy forró tárgyat, bizonyos izomcsoportok összehúzódnak, és reflexszerűen elkapjuk a kezünket. Az inger a gerincvelőhöz kerül, amely automatikusan parancsot ad az izom összehúzódására.
Az agyunk a veszély elmúltával pihenésre utasítja a szervezetet. Amikor az agynak azon részei, amelyek a meduláris, gerincvelői reflexek gátlásáért felelnek, sérülnek, akkor hatásos kezelés hiányában az izom fokozott tónusa és összehúzódása meghatározatlan ideig fennmarad. A klinikai spaszticitás valójában gerincvelői eredetű és a perifériától az agy felé haladó érző ingerületekre adott válaszok eltúlzottsága következtében jelenik meg.
Súlyosbító tényezők
Néhány körülmény irritálóan hathat a gerincvelői reflexekre, melynek következtében a spaszticitás súlyosabbá válik. Ezek közé tartoznak a különféle eredetű fájdalmak, a bőrsérülések (például felfekvési sebek), a székrekedés, a húgyúti fertőzések stb. Ezeket minden esetben szükséges kivizsgálni és kezelni, a spaszticitás kezelésének kezdete előtt.
Hogyan mérjük fel az izommerevséget?
A görcsösség különböző fokú lehet, az enyhétől a súlyosig, és felmérését a módosított Ashwort-skála segítségével végezhetjük el (1. táblázat).
Ugyanakkor a spaszticitás lehet általános, amikor a legtöbb izom tónusa fokozott, vagy pedig csupán helyi, amikor csak bizonyos izomcsoportok érintettek.
A nagy incidenciának és prevalenciának köszönhetően a sztrókok a legjelentősebb izommerevséget okozó megbetegedések. A felső végtagnál a leggyakrabban érintettek a váll közelítő izmai (a mellizom), az alkar hajlító izmai (bicepsz, kétfejű felkarizom), az ujjak hajlító izmai stb., amelyek jellegzetes flexiós, hajlító tartást eredményeznek.
Következésképpen, a spaszticitás intenzitásától függően, súlyos nehézségek léphetnek fel, ami az ököl kinyitását, a kar kinyújtását érinti. Az alsó végtagnál a leggyakrabban érintettek a térd nyújtóizmai (quadricepsz, négyfejű combizom), a talp hajlítóizmai (tricepsz, háromfejű lábszárizom), a láb fordítóizma (a hátsó tibiálisizom). Járási nehézség lép fel, a térd hajlítása, valamint a láb felemelése akadályozott. Egyes izmok hipertóniájának következtében az ellentétes hatású (antagonista) izmok működésében is zavar lép fel.
Az izommerevség kezelése
Mint már említettük, először azonosítanunk és kezelnünk kell a súlyosbító tényezőket:
- a húgyúti fertőzéseket,
- a bőr sérüléseit,
- a székrekedést,
- a fájdalmat.
Léteznek gyógyszeres vagy sebészeti megoldások, a betegség patológiájától, a spaszticitás típusától és súlyosságától függően, ezeket minden esetben kinetoterápia, vagyis mozgásterápia követi. A mozgásterápia előnye, hogy megelőzi a spaszticitás szövődményeit, az izom-ín rövidüléseket, amelyek gyakran nehezen helyrehozható torzulásokat és helytelen testtartást eredményezhetnek.
A gyógyszeres kezelések közül megemlíthetjük az orális készítményeket, mint a Baclofen és a Tizanidin. Leggyakrabban használt a Baclofen, főleg szklerózis multiplex és a csigolya-gerincvelői sérülések esetében kialakult spaszticitás kezelésére, mivel a GABA-ergikus gátló receptorokra hat. Ugyanakkor nem alkalmazható az agyi értörténések során kialakult izommerevség kezelésében, legalábbis az eseményt követő első 3 hónapban, mivel a neuronok plaszticitásának, képlékenységének a gátlásával csökkentheti a rehabilitáció hatékonyságát. Szklerózis multiplex esetén a Baclofen az akut szakaszokban, a fent említett okok miatt mellőzendő.
Ha az izomgörcs nagyon súlyos és jelentős fogyatékosságot okoz, a Baclofen közvetlenül a gerincvelőbe juttatható, egy beültetett pumpa segítségével.
Botulotoxint tartalmazó injekciók
A fokális spaszticitás egyik leghatékonyabb gyógyszeres kezelése és manapság a leginkább javasolt terápia ebben a típusú spaszticitásban. Ajánlatos minél hamarabb elkezdeni, ha az izommerevség miatt fájdalom jelentkezik, amikor higiéniai vagy önellátási nehézségek lépnek fel, amikor a spaszticitás csökkentésével javítani lehet a motoros funkciókon. Ez a módszer abban áll, hogy mindegyik izomcsoportba, melyet a betegség érint, egy bizonyos adag botulotoxint fecskendezünk be, ami az izmok átmeneti bénulását váltja ki, lehetővé téve annak ellazulását. A hatás 24–48 órán belül érezhetővé válik, egy hónapon belül éri el a csúcsértékét és 3-4 hónapig tart, ami után újabb injekció beadása szükséges.
A módszer előnyei a hosszantartó hatás, a szigorúan lokalizált kezelés, a szisztémás kezelések esetében észlelt mellékhatások nélkül, a mozgás javulása, a fájdalmak csökkenése. Ez a módszer lehetővé teheti az antagonista izomcsoportok működését olyan esetekben is, amikor az különben lehetetlen a görcsös izmok ellenállása miatt.
A botulin-injekció utáni rehabilitáció
A gyógytornát, valamint egyéb rehabilitációs módszereket közvetlenül az injekció beadása után el lehet kezdeni. Fontosak a hipertóniás részek nyújtást és poszturális gyakorlatai, ugyanígy az antagonista izmok motoros kontrolljának az ösztönzése.
Egyes kutatások alapján azok a rehabilitációs eljárások, amelyek a kényszerítés módszerének az indukálásán alapulnak (az egészséges végtagot egy sállal lekötik, így a bénult végtagot a mozgások aktív elvégzésére kényszerítik), heti 6 óra alkalmazás után a hagyományos módszerekhez képest sokkal jobb eredményekhez vezettek. Ugyancsak így, az antagonista izmok funkcióinak elektromos ingerlésével (az elektromos ingerlést összekapcsolták az akaratlagos izom összehúzódással) sokkal nagyobb javulást értek el a klasszikus nyújtó és mozgató gyakorlatokhoz képest.
Sebészeti kezelés
Főként tenotómiáról, vagyis azoknak az inaknak a sebészi elmetszéséről van szó, amelyek túlzott megrövidülése visszafordíthatatlan deformációkat és fájdalmas, kényelmetlen testtartást eredményeznek. Ezt azoknál a pácienseknél alkalmazzák, akiknél az összes fentebb említett módszer hatástalannak bizonyult.
dr. Ionuţ Dobrescu
Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A görcsös izommerevség (spaszticitás) és kezelése
Kapcsolódó linkek
1. Hegymászás örömei: Gyerünk a szabadba!
2. Az együttélés példái
3. A romániai lakosság kardiológia helyzete
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #3
5. Kortizol: Kortikoterápia – hazárdjáték vagy segítség?
6. Az étrend és táplálékkiegészítők szerepe a B12-vitamin-hiány kezelésében
7. Vegetáriánus és vegán receptek #3
8. A bronchiolitis csecsemő- és kisgyermekkorban
9. A görcsös izommerevség (spaszticitás) és kezelése
10. Az alsó végtagok krónikus vénás elégtelensége
11. Non-Hodgkin limfóma
12. Gyanakvó vádló – a vádlott dossziéja
13. Gyereksarok: A vendég, aki elfelejt távozni – pollenallergia