Orvos: Loredana Catrinescu ötödéves orvostanhallgató (szerk. megj.: 2014). Nem is sejtenéd, mennyire ismeretéhes, mennyire szeretne jót tenni, mennyire szeretne bekapcsolódni mások segítésébe, mennyire szeretné továbbadni mindazt, amit kapott és amit megtanult. A Podisi Egészségközpontban eltöltött idő testi felépülést nyújtott számára, ugyanakkor megismerkedett azokkal az egészségelvekkel, amelyeket orvosként jövendőbeli pácienseinek is át szeretne adni. Ez nem csak pillanatnyi vágy, hanem kötelességtudat.
Egy év múlva befejezed orvosi tanulmányaidat.
Mit keres egy fiatal diáklány, jövendőbeli orvos itt Podison?
Egyszer megtetszett nekem egy gondolat: „Egy orvos nem jó szakember, amíg nem éli át ő maga is a páciens helyzetét.” Akaratom ellenére kerültem ebbe a helyzetbe és mondhatom, hogy örülök a podisi tapasztalatnak, nemcsak mert egészségi állapotom helyreállt, hanem azért is, mert olyan gyakorlati dolgokat tanultam, amelyeket az egyetem nem nyújtott számomra.
Azt gondolom, hogy az itteni környezet, az emberek, az egész folyamat, amit tapasztaltam, hozzásegítettek megértenem, hogyan tudom az egyszerű dolgokat saját magam és pácienseim javára fordítani.
Milyen gyakorlati dolgokat tanultál itt, amelyeket meg szeretnél osztani másokkal is?
Podisi tartózkódásom egyik nagy előnye a vízterápia volt. Ez egy olyan gyógymód, amely rendkívüli módon igénybe vesz, azonban kedvező hatása tagadhatatlan. Sikerült megmozgatnom, rugalmassá tennem ízületeimet, így a merevség megszűnése elősegítette a szervezetben felgyűlt méreganyagok távozását. A paraffin, amellett, hogy hasznos az ízületeknek, selymessé, bársonyossá teszi a bőrt.
Az életmóddal kapcsolatos ismeretek, amelyeket a szemináriumok alkalmával elsajátítottam, érdekesek és hasznosak számomra. Rádöbbentem, hogy mindezt nem nehéz megtenni, minden módszer a kezünk ügyében van, mégsem élünk vele. Ilyen például a pihenés, megfelelő alvás, az étkezések idejének pontos betartása, valamint a mértéktartó táplálkozás.
Eddig soha nem gondolkodtam azon, hogy szervezetemnek testmagasságomhoz viszonyítva mennyi tápértékre van szüksége, soha nem figyeltem, mennyi testmozgást végzek. A szemináriumok témája azonban elgondolkodtatott: annak ellenére, hogy nem vagyok túlsúlyos és nagyobb mennyiségű ételt is elfogyaszthatnék, szervezetemnek nincs szüksége többre. Néhány kihívással is szembenéztünk, és azt gondolom, hogy a Podison eltöltött idő után ez lesz a legnehezebb számomra: be tudom-e tartani mindazt, amit ott tanultam, vagy folytatom azt az életmódot, amelyet eddig is gyakoroltam.
Milyen döntést hoztál ezzel kapcsolatban?
Azt hiszem, több döntésről van szó. Nemcsak le kell mondanom mindarról, aminek gyakorlása eddig káros hatással volt rám, hanem biztos vagyok benne, hogy ezután sokkal szigorúbb elvárásaim lesznek saját magammal szemben egészségügyi szempontból.
Elhatároztam például, hogy nem hanyagolom el a testedzést, többet mozgok. Ez egy egészséges testsúlyú embernek is nagyon fontos. Végezzünk 30 perc rendszeres mozgást, heti 5 alkalommal, amely más, mint a naponkénti háztartásbeli tevékenységeink. Ez legyen kimondott testedzés, torna, olyan szabályozott mozdulatsorok, amelyek végzése sokkal több előnyt tartogat, mint amit valaha elképzeltünk.
Mit gondolsz, más fitaloknak, egyetemi csoporttársaidnak is meg kellene ismerniük azokat az információkat, amelyeket itt szereztél?
Határozott igennel válaszolok. Mindaz, amit itt hallottam, jót tenne orvostanhallgató társaimnak is. Annak ellenére, hogy rengeteg orvosi ismerettel rendelkezünk és látjuk például az alkoholfogyasztás, a dohányzás káros hatásainak megnyilvánulását, megdöbbenve tapasztaltam, hogy több csoporttársam küzd ezekkel a szenvedélyekkel. Nem is beszélve a hiányos étrendről, a lehetetlen órarendről, a sok stresszről, az álmatlan éjszakákról. Ilyen tekintetben rá kell mutatnunk, hogy ezeknek mind megvan a káros hatása, rövid- és hosszútávon egyaránt.
Ha én mint orvos nem gyakorlom ezeket az elveket, akkor hogyan mutathatnám be pácienseimnek a helyes életmód elveit? Nagyon látványos a különbség, amikor egy olyan ember szólal meg, aki éli, amit mond, vagy egy olyan, aki nem. Aki gyakorlatba ülteti a vallott elveket, hitelessé válik páciensei előtt, ez pedig nagymértékben erősíti az orvos-beteg kapcsolatot és befolyásolja az előírt kezelés hatékonyságát.
Tehát átérzed, hogy orvosként milyen nagy hatással vagy, mekkora befolyást gyakorolsz pácienseid, betegeid életére?
Természetesen. A legfontosabb dolog, amit itt tanultam, az a megelőzés. Nagyon könnyű megelőzni bizonyos, nehezen gyógyítható betegségeket. Szeretném, ha ezeket az információkat minél többen meghallanák és megismernék, mielőtt még a másodlagos vagy harmadlagos megelőzési szakaszba kerülnének.
A lényeg az, hogy ne tartsuk meg magunknak ismereteinket, hanem adjuk tovább, kicsitől nagyig mindenkinek, orvosoknak, betegeknek, az embereknek.
Anca Porumb
Szanatóriumok oldala
Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Add tovább!
Kapcsolódó linkek
1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél
14. Add tovább! – Podisi tapasztalatok
15. Nőnap – Miért szeretjük őket?
16. Gyereksarok: A szándék a fontos