Stroke jelei: Könnyebb megelőzni, mint kezelni
Az agy nagy drámája az oxigént és a tápanyagot biztosító vérellátás zavara, az agyi értörténés vagy stroke, amely kétféle lehet: elzáródásos (pl. véralvadék, ateróma, érplakk darabka stb. okozta) – iszkémiás stroke, vagy pedig az agyi ér elszakadásakor előálló vérzéses stroke.
A 60 év felettiekre jellemző neurológiai betegségeknek körülbelül 2/3-át jelentik az agyi értörténések (stroke), ugyanakkor az egyik fő halálozási okot is képezik, a szívbetegségek és a rák után a harmadik helyen állnak. Az 50. évnél idősebbek körében tízből legalább kettőnek súlyos érelmeszesedéses sérülései vannak az agyat ellátó négy fő ér valamelyikében.
Romániában évente 45.000 ember szenved agyi érkatasztrófát, ezek közül pedig 30.000 meg is hal ennek következtében. A 45 év felettiek esetében tízből kettőnek van már súlyos érelmeszesedéses sérülése valamelyik fő agyi erén, amely aterogén, embolizáló hatású, agyi értörténésre hajlamosít.
Vigyázat! A „néma” agyi infarktusok szintén agyi érkatasztrófák.
A masszív klinikai drámán túl talán még nagyobb csapást jelentenek a kis agyi arteriolák csendes, szubklinikus infarktusai (Binswanger betegség). Ezek következményeként milliméteres szövethiányok állnak elő, metszeten lyukacsos sajthoz hasonló képet eredményezve.
Kezdetben a tünetek – stroke jelei – szubklinikaiak, nem specifikusak:
fáradtság, koncentrálási nehézségek, a magas vérnyomás miatt enyhe szédülési rohamok, amelyek zsíranyagcsere zavarok, cukorbetegség, dohányzás, alkoholizmus, örökölt terheltség következményei.
Majd amikor ezek a hézagok az agyban egyre gyarapodnak, súlyos neurológiai tünetek lépnek fel:
pszeudobulbáris tünetek nyelési zavarokkal, csoszogó járás, súlyos egyensúlyzavarok, enyhe, közepes, illetve súlyos gondolkodási zavarok, tetra parézis (mind a négy végtag bénulása).
Meg lehet-e előzni? Vannak-e a stroke-nak jelei?
Vajon tehetünk-e valamit e szörnyű csapás ellen? Még mielőtt szükségünk lenne orvosra, mindegyikünk befolyásolhatja az érbetegségek kockázatát, azzal a feltétellel, hogy ismeri azokat, és elég bölcs és állhatatos ahhoz, hogy a betegséget vonzó életvitelről áttérjen az egészségesre. Az egészségi állapotunkat befolyásoló tényező nagymértékben függnek mindennapi szokásainktól. Attól, hogy hogyan dolgozunk, hogyan étkezünk, hogyan, mennyit és mikor pihenünk, juttatunk-e a szervezetünkbe káros anyagokat (alkohol, dohány, drogok, vagy túl sok gyógyszer, illetve orvos által fel nem írt gyógyszerek használata) és nem utolsó sorban lelki egyensúlyunktól.
Nagyon gyakran a 60. életév, vagyis a nyugdíjba vonulás környékén kialakult agyi értörténés okai és kockázati tényezői a szervezetre évtizedek óta, a fiatalkor, sőt egyes esetekben akár gyermekkor óta fennálló ártalmas hatásokra vezethetők vissza.
A sok egészségtelen szokás oda vezet, hogy néhány betegség „szövetsége” vezet minket a sírba.
Például arra, aki nem azért eszik, hogy éljen, hanem azért él, hogy egyen. Általában a túl gyakori és helytelen összetételű étkezés, mintsem a megfelelő gyakoriságú és helyes összetételű étkezés jellemző, ezért az illető elhízottá válik. Az első stádiumban még irigységet kelt („Milyen jól néz ki!”), később mulatságossá, míg végül sajnálkozás tárgyává válik („Jaj, milyen állapotba került!”).
Minden plusz kilogramm olyan teher, amit cipelned kell – ez a mozgáshiány ördögi köre.
Nemcsak a táplálék mennyisége fontos, hanem a minősége is. Ha a második fogás úszik a zsírban, ha a desszert és az édességek újabb ebédnyit tesznek ki az imént elfogyasztott után, akkor a vérben levő különféle zsírok mennyisége és aránya az érelmeszesedés és a cukorbetegség kialakulásának irányába hat. Adjuk hozzá ehhez még a sót is, amely sokunk esetében akár háromszor is meghaladhatja a javasolt napi 3-5 g mennyiséget.
Ezek tudatában máris magunk előtt láthatjuk a stroke folyamatábráját:
egészségtelen életmód – elhízás és/vagy cukorbetegség – érelmeszesedés – magas vérnyomás és más szívbetegségek – agyi értörténés.
Magas vérnyomás és stroke
A magas vérnyomásos betegséget, mivel nem jár fájdalommal, elfogadhatatlan közönnyel tűrik; sokszor a beteg nagyon későn szerez tudomást arról, hogy a szélütése következtében kialakult bénulás egyik alapvető rizikófaktora éppen a kezeletlen magas vérnyomás volt. A számok még ennél is többet mondanak: az emberek 15-20%-a, vagyis minden ötödik személy magas vérnyomásban szenved. Íme, miért kell feltennünk magunknak a kérdést: vajon nem én vagyok-e az a bizonyos ötödik?
Romániában körülbelül 2.000.000 magas vérnyomásos beteg él, ezek közül egymillió tud a betegségéről (kb. 40%), a többi közül kb. 800.000 majdnem semmit sem tesz annak érdekében, hogy kezelje/kezeltesse magát. A fennmaradó 200.000 személy rendszeresen követi a vérnyomásérték változását, étrendi és gyógyszeres kezelést folytat annak érdekében, hogy vérnyomása ne haladja meg:
- a 140/70 Hgmm-t 40 éves kor alatt,
- a 150/80 Hgmm-t 41 és 65 éves kor között,
- illetve a 160/90 Hgmm-t 65 év felett, elkerülve a stroke következményeként fellépő bénulás veszélyét.
A stroke figyelmeztető jelei
Bizonyára észrevette, hogy ebben a rövid ismertetőben nagyon keveset foglalkoztunk a stroke tüneteivel, mégpedig azért, mert ezt a betegséget sokkal jobb megelőzni, mint kezelni. Azonban, ha már egyszer a dráma kifejlődött, szörnyű következményeit nem lehet elkerülni.
Mégis meg kell jegyeznünk, hogy a súlyosabb stroke-ot gyakran megelőzik bizonyos figyelmeztető jelek vagy múló agyi történés (TIA), amely bénulással jár együtt. A kialakulóban lévő kórfolyamatokat egy neurológiai osztályon megfelelő kezeléssel megállíthatjuk. Így enyhíthetünk a helyzet drámaiságán és elősegíthetjük a korai és hatékony rehabilitációt.
A következő tünetek esetén késlekedés nélkül keressen fel egy neurológus szakorvost:
- motoros (mozgási) zavarok – az egyik vagy mindkét azonos oldali végtag elerőtlenedése,
- az arc aszimmetriája vagy féloldali zsibbadása,
- beszédzavarok,
- egyensúlyzavarok,
- nyelési nehézségek,
- látási zavarok.
Mi a teendő stroke esetén?
Bármilyen súlyos is egy stroke-os beteg állapota – még ha mélykómában is van –, téves az a felfogás, hogy a szállítás bármilyen esetben ellenjavallt. A beteget a legsürgősebben és a legnagyobb elővigyázatossággal egy intenzív neurológiai osztályra kell szállítani. Így lehet a túlélés és rehabilitáció lehetőségét minél inkább biztosítani számára.
Akut esetekben létfontosságú az antikoaguláns kezelés, a depléciós – agyi ödéma – elleni kezelés, vérnyomás csökkentése, értámogatás, agyroboráló kezelés, valamint az élettani funkciók javítása és fenntartása. A krónikus szakaszban fenntartjuk az antikoaguláns kezelést, ha emboligén eredetű (vérrögösödés miatt keletkezett) a baj; a többi esetben antiagregáns kezelést vezetünk be, az összes többi megtartásával.
A rehabilitáció korán elkezdhető, de sajnos hosszú idejű erőfeszítést igényel. A neurológiai defektus általában – főleg a motoros/mozgászavar – körülbelül 12 hónapon belül rehabilitálódik. A legtöbb esetben az a zavar, amely az eseménytől számítva egy éven belül nem múlik el, perzisztál, a páciens élete végéig meg fog maradni.
dr. Sorin Săndulache
Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Cerebro-vascularis történés
Kapcsolódó linkek
1. Kétarcú villámcsapás – az agyvérzés
2. Az agyi vérkeringés felépítése
3. Stroke – tünetek és kockázatok
4. Stroke jelei és megelőzése
5. 8 táplálkozási stratégia – egyél jót a stroke után
6. Agyvérzés tünetei és jelei
7. Cukorbetegség, mint a stroke rizikója
8. Egészségügyi kaleidoszkóp
9. Vegetáriánus és vegán receptek #1
10. Rehabilitáció a stroke után
11. Sztrók a gyerekeknél
12. A stroke és a rák közötti kapcsolatok
13. Mezőménes – mágnes, ami vonz
14. Hidroterápia a stroke utáni rehabilitációban
15. Pszicho-emocionális zavarok: viszonyuljunk megértően a stroke után az érintettekhez
17. Érelmeszesedés: Az agyi értörténés csapatmunkában való kezelése
18. Gyereksarok: A három kismalac: Figyelem, az élet fontos!