A betegvizsgálat elfelejtett művészete
Vizsgálat: „Megírta a receptet anélkül, hogy megvizsgált volna”
Az emberek szájából nagyon gyakran hallom ezeket a szavakat. Úgy látszik, hogy az utóbbi időben drámaian átalakult az orvosi vizsgálat klasszikus formája. Az anamnézis (a pácienssel való beszélgetés) helyét egy rövid, gyors vallatás vette át, standard kérdésekkel. A második klasszikus szakasznál – a beteg fizikális vizsgálatánál – szintén változások történtek. Néha teljesen átugranak rajta, máskor viszont sietősen végzik, „a nagykönyvben” megírt részletek tiszteletben tartása nélkül.
Valamikor a diagnózis egyik központi eleme volt a fizikális vizsgálat. Általában már a páciens beszámolója és figyelmes vizsgálat alapján sejteni lehetett a diagnózist, amit a további vizsgálatok alátámasztottak. Ám úgy tűnik, hogy a fizikális vizsgálat ideje már lejárt. Amikor ezt mondom, nem csak Romániára gondolok. Tulajdonképpen Lisa Sanders doktornőt idézem, aki a Yale Egyetem lektora és a rezidensképző program professzora.
A fizikális vizsgálat elhagyásának okai
Számtalan ok van, azonban az első helyen áll a magas technológiájú vizsgálatokba vetett túlzott bizalom, ami az orvosok és a páciensek hozzáállását egyaránt megváltoztatta. Mi értelme van még a páciens szívét meghallgatni, amikor el lehet küldeni szív-ultrahang vizsgálatra? Minek „vesztegessük az időt” a tüdők meghallgatásával, amikor egy röntgenfelvétel mindent megmutat, ami csak érdekelhet minket?
A második ok, úgy tűnik, az idő. Egyre hosszabbak az ajtó előtti sorok és a várakozási listák egy egyre betegebb világban. Az emberekkel való foglalkozás közben nyomás alatt vagyunk, hogy minél hamarabb befejezzük a rendelést az éppen előttünk álló pácienssel. Természetesen, pénzügyi nyomásnak is ki vagyunk téve. Minél több beteget vizsgálsz meg egy óra alatt, annál nagyobb lesz annak az intézménynek a nyeresége, amelyiknek dolgozol.
A fizikális vizsgálat elhanyagolásával pedig, ördögi kört kialakítva, előáll a harmadik ok is: az orvosok ezen a területen elveszítik képességeiket. A Stanfordi Egyetemen (USA) 2006-ban elvégzett egyik tanulmány szerint az orvosi egyetemi évek során minden diák betegvizsgáló képessége fokozatosan 60%-ig nőtt. Ám sajnos az egyetem elvégzése után ez a képesség már nem fejlődött. A rezidens orvosok, a környékbeli szakorvosok, sőt még az egyetemi professzorok sem (!) teljesítettek jobban a végzős egyetemistáknál.
A fizikális vizsgálat elhagyásának következményei
Van-e azonban értelme sajnálkozni a fizikális vizsgálat megszűnése miatt? Szükség van egyáltalán erre modern világunkban? Amikor a rendelőink tele vannak mindenféle készülékekkel, kell-e ezt a divatjamúlt, régi módszert alkalmazni? Bár rendkívül kevés kutatás folyik ezen a területen, a tények mégis teljesen világosak: a beteg gyógyítását jelentős mértékben elősegíti a pácienseknél végzett alapos fizikális vizsgálat.
A kutatások szerint az esetek 70%-ában a diagnózis felállítását a páciens anamnézise biztosította. „Hallgasd meg a beteget, mert tőle fogod megtudni, hogy mi baja van” – íme, egy ősrégi, bölcs tanács. Ugyanez a tanulmány azt is megállapította, hogy azon betegek 50%-ánál, akiknél az anamnézis nem adott választ a kérdéseinkre, az alapos fizikális vizsgálattal felállítható volt a pontos diagnózis. A fennmaradó esetekben a vizsgálatok szolgáltak útmutatásként.
Egy másik tanulmány azt vizsgálta, hogy a figyelmes fizikális vizsgálat milyen mértékben játszott szerepet a döntéshozatalban. Az eredmény elképesztő volt: ez az „ősrégi” módszer 100 esetből 26-ban megváltoztatta a diagnózist és a betegek kezelését.
Mi több, az esetek felénél a diagnózist nem lehetett volna megszokott módszerekkel megállapítani. Másképp szólva, hogyha ezeket a pácienseket nem vizsgálták volna meg figyelmesen, a helyes diagnózist csak akkor lehetett volna megállapítani, ha a betegség már előrehaladott stádiumba kerül és a beteg állapota jelentősen romlik.
Végkövetkeztetés helyett…
…hadd szóljak a saját tapasztalatomról. Egy adott pillanatban rádöbbentem, hogy engem is „elkapott az ár” és nagyon felületesen vizsgálom a betegeimet. Elhatároztam, hogy lelkiismeretesebb leszek, és ennek eredményeként minden páciensemnek, aki a rendelőmbe bejött, „meghallgattam” a nyaki ütőereit.
Néhány hét múlva megvizsgáltam az egyik betegemet, akiről már tudtam, hogy magas vérnyomása volt, és oda kellett figyelni a koleszterinszintjére. Ez a 60 éveiben járó férfi gondosan vigyázott az egészségére, így sok orvosnál megfordult. Ez alkalommal nem volt különösebb panasza, csak ellenőrző vizsgálatra jelentkezett be hozzám.
Úgy tűnt, minden rendben van. Nem voltak aggasztó tünetei, a vérnyomását gyógyszeres kezeléssel és gondosan betartott étrenddel tartotta kordában, koleszterinszintje is normális volt. Ám amikor sztetoszkópomat ráhelyeztem a páciens nyakára, a hallott zörej elárulta, hogy nyaki ütőereinek szűkülete áll fenn.
Ebből kiindulva a további lépések már automatikusan következtek. A betegnél elvégeztek egy érrendszeri ultrahang-vizsgálatot, amely érelmeszesedéses eredetű szűkületet mutatott ki a nyaki ütőerekben, majd szakintézménybe irányították, ahol műtétileg megszüntették a sztenózisokat. Egy egyszerű gesztus, az erek meghallgatása drámát előzött meg. Hogyha ezeket a szűkületeket senki nem észleli időben, a betegnél kialakulhatott volna egy stroke, ami rokkantsághoz, vagy akár halálhoz is vezethetett volna.
Ezek szerint a fizikális vizsgálat még életet is menthet!
dr. Ionel Bratu
kardiológus
Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A betegvizsgálat elfelejtett művészete
Sanders Lisa, Fiecare pacient spune o poveste [Minden páciens elmeséli a történetét], Bucuresti, Ed. Trei, 2010
Kapcsolódó linkek
1. Zenés vakáció – zene hatásai
2. Légzésünk titkai
3. A betegvizsgálat elfelejtett művészete
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #4
5. A kortizol és a mindennapi stressz
6. Propolisz tartalmú aeroszolos inhalálás
7. Az Alzheimer-kór és a sült hús (roston)
8. Természetes gyógymódok a dysmenorrhoeában
9. Stresszoldó vegetáriánus receptek
10. Kezdő futók programja
11. Régi-új gyógymódok – a gyömbér jótékony hatása
12. Ménesi tapasztalat – a legjobb dolog, ami az életemben történt
13. Rákszűrés a nőknél
14. Bosszú – Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak
15. Embertelen – Mi teszi emberré/embertelenné az embert?
16. Gyereksarok: Álomvakáció – tanuljunk mások kárából
