A makula-degeneráció

Makula-degeneráció: egyike a leggyakoribb látási zavaroknak, az összes szembetegségek körülbelül egyharmadát jelenti. Egy sor szemészeti megbetegedést foglal magába, amelyek egyik közös jellemzője, hogy a központi látást, pontosan a kép közepén levő pontot érintik, miközben a periférikus látás érintetlen marad. Az érintettek általában 50 év feletti személyek, ezért ezt a betegséget korhoz kötött makula-degenerációnak is nevezik.

 

A betegség kialakulásának mechanizmusa

A szem hátulsó részén helyezkedik el az ideghártya vagy retina, amely a szem belsejét bélelő fényérzékeny sejtekből áll. A szem optikai rendszere a képet a külvilágból a retinára vetíti. A makula vagy sárgafolt a retina közepén helyezkedik el, és ide fókuszálódnak a külvilágból érkező fénysugarak. A retinát alkotó 10 sejtréteg közül csak kettő fényérzékeny. Ezek a rétegek a csapok és pálcikák rétegei. A csapok a nappali és a színes látásért felelnek, miközben a pálcikák a sötétben és krepuszkuláris fényben való, illetve fekete-fehér látásért.

A makula-degenerációban ez az erősen specializálódott terület betegszik meg. A látásvesztés a makula-degeneráció következtében, a makula szerkezetében található és az éjszakai látásért felelős csapok elpusztulása miatt alakul ki.

Mivel a makula-degeneráció korfüggő folyamat, mindkét szem érintetté válik, sőt ezek akár egy időben is megbetegedhetnek. A legtöbb személy esetében ezek a látásért felelős sejtek egész egyszerűen megszűnnek működni, emiatt rossz minőségű képeket alkotnak, mint amilyen egy régi, az időtől megsárgult fénykép.

A makula-degeneráció nem jár fájdalommal. A 60 év feletti személyek gyenge látásának ez a leggyakoribb oka, de soha nem vezet teljes vaksághoz, mivel csak a központi látás érintett. A makula-degeneráció nem befolyásolja a periférikus látást. Ezért majdnem mindenkinél, aki makula-degenerációban szenved, megmarad a normális társadalmi élethez majdhogynem elégséges látási képesség, amely fontos információkat juttat a környező világból és biztosítja az illető személy önállóságát.

A makula-degeneráció okai

Jelenleg még nem teljesen ismertek a makula-degeneráció megjelenését kiváltó okok. Szakorvosok szerint a betegség kialakulásában többféle tényező is szerepet játszik, genetikai és környezeti tényezők egyaránt. A makula-degeneráció gyakran családi vonás és átöröklődik. Az alább felsorolt kockázati tényezők közül nagyon sokat összefüggésbe hoztak a makula-degeneráció kialakulásával:

• Életkor: a paraklinikai vizsgálatokra jelentkező 66–74 éves páciensek körülbelül 10%-ánál fennálltak a makula-degeneráció tünetei. Az elváltozások prevalenciája 30%-ra nőtt a 75–85 év közötti kor csoportban;
• Faj: a makula-degeneráció a kaukázusi fajhoz tartozó pácienseknél a leggyakoribb;
• Dohányzás: jelentős kockázati tényező, mivel a makula-degeneráció gyakoriságát két-háromszorosára is növelheti, azokhoz a betegekhez viszonyítva, akik sohasem dohányoztak;
• Magas vérnyomás és egyéb tényezők, amelyek növelik a szív- és érrendszeri kockázatot: elhízás, cukorbetegség, érbetegségek valamint a diabéteszes retinopátia;
• Magas vérkoleszterin-szint: a telített zsírokban és a koleszterinben dús étrendek összefüggésbe hozhatók a makula-degeneráció kockázatának növekedésével férfiaknál és nőknél egyaránt;
• Rövidlátás (hipermetrópia);
• Az erős napsütésnek (különösen a kék fénynek) való kitettség;
• Makula-degeneráció a családi kórelőzményben vagy szürke hályog (katarakta) műtétek.

Vizsgálatok

Egy szokványos szemészeti ellenőrzésen az orvos könnyen észreveheti a makula-degenerációt. Az orvos érdeklődni fog a tünetekről, más szemészeti problémák vagy egyéb betegségek meglétéről a jelenben vagy a múltban, felvázolva a kórtörténeti előzményt.

A következő lépés a központi látás, valamint a látásélesség ellenőrzése lesz. A vizsgálat alatt az egyik szemet letakarjuk, a másikkal pedig leolvassuk a sorokat látásvizsgáló tábláról (Kettesy-tábla) a standard távolságról. A központi látás idővel fokozatosan gyengül. A makula-degenerációban szenvedő betegeknél a látásélesség-vizsgálat azért szükséges, hogy meg tudják állapítani a látászavarok súlyosbodásának mértékét a legutolsó vizsgálat óta. A központi és a periférikus látótér vizsgálatát egyaránt elvégzik.

A fényforrásból és lencsékből álló oftalmoszkóp segítségével a szemorvos megvizsgálja a szemgolyó belsejét, a retinát és a makulát és észreveheti a makula-degenerációra jellemző elváltozásokat.

Ha az orvos exudatív makula-degenerációra gyanakszik, elvégezhet még egy speciális vizsgálatot, éspedig a szemangiográfiát, ami által észrevehetők a makula alatti esetleges érelváltozások, elfajulások. Ezzel a vizsgálattal ugyanakkor ki lehet mutatni a makula alatti esetleges bevérzéseket, ami segíthet az orvosnak a megfelelő kezelés felállításában.

Ha makula-degeneráció és bizonyos fokú látásvesztés áll fenn, megoldást kell keresni a megmaradt éleslátás megőrzésére, illetve ennek érdekében a minél egészségesebb életmód megvalósítására.

Kezelés

Sajnos a korhoz kötött makula-degenerációt nem lehet teljesen meggyógyítani, nincs semmilyen végleges hatású, teljes kezelése. Hogyha rohamos látásvesztést vagy torz látást tapasztal, minél hamarabb forduljon szakorvoshoz kivizsgálás végett. Fontos a betegség korai elfedezése; az idő értékes tényező, mivel a megfelelő kezelés megállíthatja vagy legalábbis lelassíthatja a betegség előrehaladását. További lehetőség a lézeres kezelés.

Tünetek

A kezdeti szakaszban a központi látás homályos vagy torz, a beteg a tárgyakat szokatlan alakúnak és nagyságúnak látja. A makula-degenerációra jellemző leggyakoribb és legmarkánsabb tünetek:

• Ködös központi látás távolra és közelre egyaránt;
• Fekete pontok a látómezőben;
• Egyenes vonalak a látómezőben, a tárgyak színe és formája módosul;
• Elszíneződött képek;
• Atrófiás területek (klinikai tünetei a fekete pontocskák), ugyanakkor a központi szkotómák (látótér-hiányok, „vakfoltok”) megjelenése;
• A beteg nehezen különbözteti meg a színeket, különösen a nagyon világosakat a nagyon sötétektől, vagy a látási kontraszt elveszítése.

A betegség exudatív formájában a páciensek lépcsőzetes, fájdalom nélküli romlásról számolnak be, mely folyamat a központi látás teljes elvesztésével végződik.

Amikor azonban bevérzések jelennek meg a retina alatt, a betegség akut módon, hirtelen jelentkezik és azonnali beavatkozás szükséges; olyankor javasolt sürgősen szemész szakorvoshoz fordulni. Ez a fejlemény előállhat hirtelen vagy néhány hónap leforgása alatt. Az érintett személy nagyon érzékennyé válhat a fényre vagy fényt láthat ott, ahol valójában nincs. Ez alkalmanként kényelmetlenséget okozhat. Az olvasás, írás vagy a kisebb tárgyak felismerése viszont erőfeszítést igényel.

dr. Cristina Anca Dăscălescu
A családorvosnál

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A makula-degeneráció
Braunwald, Fauci, Hauser, Jameson, Kasper, Longo, Harrison’s Principles of Internal Medicine, 16 kiadás, McGraw Hill, 2005.
Mănuilă Alexandru, Dicţionar medical, 7. kiadás, Editura Ceres, Bukarest, 1998.
McPhee, Papadakis, Tierney, Current Medical Diagnosis&Treatment, 45. kiadás, McGraw Hill, 2006.

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél
14. Add tovább! – Podisi tapasztalatok
15. Nőnap – Miért szeretjük őket?
16. Gyereksarok: A szándék a fontos