B12 hiány: A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis

Honnan tudhatjuk, hogy B12-vitamin-hiányunk van?

Az Élet+Egészség folyóirat egyik előző számában felvetettük a kérdést: Mi az igazság a B12-vitaminról? Megéri vajon vegetáriánusnak lenni; nagyobb-e a jótékony hatás, mint a kockázat; csökkenthetjük-e vagy megszüntethetjük-e teljesen a B12-vitamin-hiányt? Mi a táplálkozástudomány jelenlegi álláspontja és melyek a válaszok azok jogos kérdéseire, akik jobb egészséget szeretnének anélkül, hogy megtapasztalnák a B12-vitamin-hiány tüneteit?

Szóltunk már a B12-vitamin-hiány veszélyéről vegetáriánusoknál; a szegény lakosság és vegetáriánusok körében fellépő vitaminhiány prevalenciájával kapcsolatos felmérésekről; ismertettük a B12-vitamin felszívódásának élettanát, valamint a B12-vitamin vérbe történő felszívódását befolyásoló megbetegedéseket, kockázati tényezőket, gyógyszereket, kezeléseket, illetve táplálékokat.

B12

A B12-vitaminról szóló cikksorozatot folytatjuk a vitamin anyagcseréjével kapcsolatos jelenlegi ismeretek elemzésével, amelyek segíthetnek bennünket már a szubklinikus, tehát a tünetmentes fázisban is az eddigieknél sokkal pontosabb diagnózist felállítanunk. Remélem, hogy a biokémiai szakkifejezések, amelyeket lehetetlen volt elkerülnünk, nem riasztják el a kedves olvasót. Vegyük figyelembe, hogy a B12-vitamin egy komplex rendszer részeként működik.

A B12-vitamin anyagcseréje és ennek gyakorlati jelentősége a B12-vitamin-hiány diagnózisában

A B12-vitamin életfontosságú a DNS (dezoxi-ribonukleinsav) szintézisében, valamint a sejtenergia keletkezésében. Mielőtt a megaloblasztos anémia (amelyet egyszerű vérvizsgálattal ki lehet mutatni) felhívná figyelmünket a B12-vitamin-hiányra, gyakran előfordul, hogy ezt megelőzően hosszabb vagy rövidebb ideig az illetőnél a vitaminhiány tünetmentes. Nagyon gyakori, hogy a szubklinikus B12-vitaminhiány tünetei rejtettek és legtöbbször nem gondolunk betegségre.

Még nem teljesen tisztázottak ennek a szubklinikus hiánynak a hosszú távú következményei, azonban terhes nőknél befolyásolhatja a terhesség fejlődését (a neurális cső fejlődési rendellenességét okozhatja), valamint lehetnek neurológiai, érrendszeri, érzékelési, csontrendszeri és szemészeti mellékhatásai.

Főleg vegetáriánusoknál jellemző, hogy az étrendben meglévő elégséges folsavmennyiség elrejtheti a már létező B12-vitamin-hiány jelenlétét, mivel a folsav egy bizonyos ideig megelőzi a megaloblasztos anémia, vérszegénység kialakulását. Azonban a B12-vitamin-hiány következményei még ebben a tünetmentes időszakban is megjelenhetnek, mégpedig a központi idegrendszer érintettségével, miközben a folsav elfedezi vagy kompenzálja a vitaminhiány tüneteit oly módon, hogy besegít a sejtek osztódásába (ezért a vörös vértestek száma nem csökken, a méretük sem nő – e változások jellemeznék a megaloblasztos anémiát).

B12A B12-vitamin-hiány végső következményei a perifériás idegek, a gerincvelő idegeinek, az agyi idegek és az agy neuronjainak, ideg sejtjeinek a demielinizációja (elveszítik a mielin hüvelyüket, amelynek védő és ingerület-továbbító szerepe van) és az ennek következtében fellépő neuropszichiátriai rendellenességek. A hiány gyanúját a következő neurológiai tüneteknek kellene felkelteniük:

  • zsibbadás, valamint égető érzés a karban és lábban,
  • a proprioceptív érzékelés csökkenése,
  • járási nehézség,
  • a húgyhólyag és a végbélnyílás ellenőrzésének képtelensége,
  • memóriavesztés,
  • elmezavarok,
  • depresszió,
  • általános gyengeség
  • és pszichózisok.

 

Ezért hasznos, ha a vegetáriánusok és a harmadik életkorban lévők rendszeresen ellenőrzik B12-vitaminszintjüket, az esetleges kockázatok elkerülése végett.

A B12-vitamin-szint klinikai ellenőrzését tulajdonképpen többféle diagnosztikai módszerrel kellene elvégezni, éspedig az alábbiak segítségével:

A. A klinikai tünetek és jelek felmérése, valamint a B12-vitamin vérben való felszívódásával kölcsönhatásba kerülő megbetegedések, kockázati tényezők, gyógyszerek, kezelések vagy élelmiszerek azonosítása;

B. Az étrend dietetikus által végzett elemzése (táplálkozási anamnézis);

C. Teljes vérkép készítése és B12-vitaminszint mérés;

D. Egy vagy több metabolit (anyagcseretermék) plazmaszintjének a mérése az alábbiak közül: metil malonsav, homocisztein és holotranszkobalamin II.

B12

Hogy megértsük, miért szükséges a B12-vitaminszint mérésen kívül egyéb vizsgálatok elvégzése is, röviden ismertetjük a B12-vitamin anyagcseréjét a sejtekben, majd pedig rátérünk a B12-vitamin-hiány pontos diagnózisának felállítására.

Milyen szerepet tölt be a B12-vitamin a sejtekben?

A bélből való felszívódás után körülbelül 4 órával a B12-vitamin már jelen van a vérkeringésben, a transzkobalaminnak nevezett hordozó fehérjékhez kapcsolódva. A B12-vitamin legnagyobb része (kb. 80%-a) egy inaktív, haptokorinnak nevezett transzkobalaminhoz (TCI) kötve kering a vérben. Ugyanez a haptokorin szállítja a B12-vitamin inaktív analógjait is. E haptokorin szerepe még nem teljesen tisztázott.

A B12-vitamin aktív szállított formája a transzkobalamin II (TCII) – ez a B12-vitaminhoz kötődik és a keringő B12-vitamin 20%-át szállítja. Ez a B12-vitamin-mennyiség vesz részt a sejtek működésében. A B12-vitaminhoz kapcsolt TCII neve holotranszkobalamin. A vér csökkent TCII szintje aktív B12-vitamin-hiányhoz társítható, miközben a B12-vitaminszint, valamint a TCI normális értéket mutathatnak.

Vegán étrend esetén, amikor semmilyen kiegészítőt vagy B12-vitaminnal kiegészített táplálékot nem fogyasztunk, könnyen fel lehet állítani a B12-vitamin-hiány gyanúját.

 

Az aktív B12-vitamin formák, amelyekről beszéltünk, a következők: cián-kobalamin, metil-kobalamin, dezoxi -adenozil-kobalamin és a hidroxikobalamin.

Ezek mindegyike sejtszinten átalakulhat metil-5-dezoxi-adenozil-kobalaminná, ami két nagyon fontos enzim koenzimje (elő enzimje), éspedig a következőké: metionin-szintetáz és az L-metilmalonil-CoA-mutáz. A B12-vitamin-hiány megzavarhatja azokat a folyamatokat, amelyekben ez a két enzim részt vesz, melynek következményeként bizonyos anyagcseretermékek felhalmozódnak a vérben, ezek pedig mérhetőek a vérben és magas értékeik tünetmentes B12-vitamin-hiányra utalva segítenek a diagnózis felállításában.

Soroljuk…

(1) A metionin-szintetáz a purinok és a pirimidinek szintézisének elengedhetetlen alkotóeleme. Ezek az aromás heterociklusos szerves anyagok nagyon fontosak a DNS (dezoxiribonukleinsav) szintézisében. A B12-vitamin mellett ebben a reakcióban részt vesz még egy koenzim, éspedig a folsav.

Bármelyik hiánya – a B12-vitaminé vagy a folsavé – megaloblasztosanémia kialakulásához vezet (ennek jellemzője, hogy a piros vérsejtek száma és nagysága megváltozik). B12-vitamin-hiány esetén a folsav, vagyis a metil tetrahidrofolát metilcsoportja már nem kapcsolódik a homociszteinhez, így nem jön létre metionin és ennek következtében a vérben felhalmozódik a homocisztein.

Ennek a reakciónak a megszakítása végső soron megaloblasztos vérszegénységhez vezet, de még mielőtt a vörösvértestek térfogata növekedne vagy a számuk csökkenne, ami a tünetmentes fázisra jellemző, megnő a vér homocisztein szintje. Ez társítható a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatának növekedéshez, a kísérletek pedig kimutatták, hogy a B12-vitamin pótlása 7%-kal csökkentette a homocisztein szintjét.

(2) A B12-vitamin 5-dezoxiadenozilkobalamin formájában az egyetlen koenzim, amely az L-metilmalonil CoA mutázzal együtt lehetővé teszi a metil-malonil CoA átalakulását szukcinil CoA-vá. A B12-vitamin-hiány következtében felhalmozódik a metilmalonil CoA, egy olyan metabolit, amit a B12-vitamin-hiányban előálló neurológiai hatásokért tesznek felelőssé. A metilmalonil CoA toxikus anyagcseretermék, ezért a szervezet metilmalon savvá (MMA) alakítja, ami felhalmozódik a vérben és a vizeleten keresztül távozik, ezért az MMA szint mérése a vérből vagy a vizeletből teljes információt ad nekünk a B12-vitamin státuszáról és annak tartalékairól.

Az MMA, metilmalonilsav a B12-vitamin anyagcseréjének specifikus indikátoraként ismert, azonban ennek szintje megnövekedhet (főleg) idős korban is, mint a veseelégtelenség egyik következménye. A vérben a homociszteinszint magas lehet B12-vitaminhiány, illetve folsavhiány és B6-vitaminhiány esetén is. A magas homocisztein-szintet összefüggésbe hozták a vesefunkciók zavarával is. Előfordulhat továbbá egy enzim, az úgynevezett metiléntetrahidrofolát működési zavaránál vagy bizonyos gyógyszerek használata esetén.

A B12-vitamin-hiány diagnózisa

Fent felsoroltuk a pontos diagnózishoz szükséges elemeket, amelyeket most sorban tárgyalunk.

1. A klinikai tünetek, valamint megbetegedések, kockázati tényezők, gyógyszerek, kezelések, valamint élelmiszerek számba vétele, amelyek a B12-vitamin vérből való felszívódásával kölcsönhatásba kerülhetnek.

A nem vegetáriánusok esetében a B12-vitamin-hiány 95%-ban az intrinsic faktor hiánya, atrófiás gasztritisz (elégtelen sósavtermelés) vagy emésztőenzim (proteáz) hiány miatt alakul ki.

A B12-vitamin-hiány végső következményeként a perifériás idegek, gerincvelő idegek, agyidegek és az agy neuronjai elveszítik a mielin hüvelyüket, ami idegszövet pusztuláshoz és neuropszichiátriai rendellenességekhez vezet. A hiány gyanúját a következő neurológiai tüneteknek kellene felkelteniük:

  • zsibbadás, valamint égető érzés a karban és lábban,
  • a proprioceptív érzékelés csökkenése,
  • járási nehézség,
  • a vizelet- és székletürítés kontrolljának romlása,
  • memóriavesztés,
  • elbutulás,
  • depresszió,
  • általános gyengeség,
  • elmebetegségek.

Hogyha nem fedezzük fel idejében a hiányt, ezek az tünetek visszafordíthatatlanokká válnak.

2. Az étrend kiértékelése dietetikus segítségével (táplálkozási anamnézis)

– Különféle tesztelt módszerek léteznek az illető személy étrendjét alkotó tápanyagok felmérésére. Először minél pontosabb összegzést kell készíteni a páciens által fogyasztott táplálékokról, a dietetikusok által használt módszerek által. Vegán étrend esetén, amikor semmilyen kiegészítőt vagy B12-vitaminnal dúsított táplálékot nem fogyasztunk, felmerül a B12-vitaminhiány gyanúja.

3. A vérkép

megaloblasztos vérszegénységre utalhat, ha a vörös vértestek száma alacsony és/vagy térfogatuk nagy. Régen a B12-vitaminszint mérése vérből biztos módszernek számított a vitaminhiány diagnózisához. A Merk Kézikönyv szerint a vér normális B12-vitamin szintje 200–800 ng/L vagy 148–590 pmol/L. A klinikai tapasztalat szerint azonban ez az alsó érték túlságosan alacsony – objektív neurológiai zavarokat mutató pácienseknél a B12-vitamin szint 258 pmol/L (vagyis 350 ng/L) volt, miközben a normálisnak tartott érték a 200 pmol/L ! Ezért azt javasolták, hogy a normális szint 350 pmol/L (480 ng/L) felett legyen.

Sajnos nemzetközi szinten nincs teljes egyetértés a B12-vitamin normális szintjére vonatkozóan. Másfelől viszont a B12-vitamin-felszívódás gátló mechanizmusai arra utalhatnak, hogy a magas B12-vitamin-szint sem feltétlenül egészséges! Ha a B12-vitaminszint a normális tartomány alsó határához közel van, de B12-vitaminhiányra jellemző neurológiai tünetek állnak fenn, felállíthatjuk a vitaminhiány diagnózisát és elkezdhetjük annak kezelését megfelelő B12-vitaminpótlással.

B12 hiány

Az orális fogamzásgátlók szedése, a sokszoros mielóma, a terhesség és a folsavhiány hamis alacsony B12-vitamin-szintjelzést okozhatnak. Hamis normális, B12-vitaminszintjelzés állhat elő májbetegségek, mieloproliferatív (daganatos) megbetegedések vagy vesebetegségek esetén.

4. A B12-vitamin-hiány diagnózisához szükséges utolsó lépés a vér metilmalonsav, homocisztein és szükség esetén holotranszkobalamin II szintjének mérése.

Figyelembe véve a 3. pontnál felsoroltakat, és azt a tényt, hogy a folsav elfedheti a megaloblasztos anémia jelenlétét, javasolt, hogy azokban az esetekben, amikor a B12-vitamin szintje 350 pmol/L (480 ng/L) alatt van, végezzük el az MMA vagy a homocisztein-szint mérését is.

A tanulmányok során egyeseknél azok közül, akiknél az értékek az alsó határhoz közeliek voltak (200 ng/L vagy 147 pmol/L), az MMA szint emelkedett volt, de ahogyan a 350 pmol/L vagy 480 ng/L értékhez közelítettek, az MMA szintjük is normalizálódott. Egyes szakorvosok – például Ralph Carmel doktor – a következőket ajánlják a B12-vitamin-hiány diagnózisának felállításához:

  • 48–258 pmol/L (200–350 ng/L)-nél alacsonyabb B12-vitaminszint,
  • valamint 0,30 mmol/L-nél nagyobb MMAszint vagy nőknél 13 nmol/L-nél,
  • férfiaknál pedig 15 nmol/L-nél nagyobb homociszteinszint.

A B12-vitamin-hiány másik mutatója a holotranszkobalamin II (TCII) szint. A vér-TCII szintje a B12-vitaminhiány egyik legérzékenyebb indikátora, és a hiányt még a vér B12-vitamin szintjének csökkenése előtt kimutathatja. A TCII a B12-vitaminnak csak a 20%-át szállítja, de ez az a mennyiség, ami a sejtekhez kerül, és ami számít. A TCII mérésére többféle eljárás létezik, megfelelő normális értékekkel, azonban ezt most nem áll módunkban részletezni.

B12 hiány

Következtetés

A B12-vitamin-hiány diagnózisát személyre szabottan, esettől függően kell felállítani, a fennálló betegségek, kockázati és környezeti tényezők figyelembevételével, az étrendet is beleértve. Ami a laborvizsgálatot illeti, az első a vérkép, valamint a vér B12-vitamin szintjének a mérése. Ha a B12-vitamin szintje az alsó érték zónájában (150–350 ng/L) van, a vérképet is figyelembe véve tisztázni kell, fogy fennállhat-e rejtett, szubklinikus B12-vitamin-hiány.

Általában úgy tűnik, hogy a 350 ng/L fölötti érték védelmet nyújt a B12-vitamin-hiány tünetei ellen. A laboreredmények értelmezésénél figyelembe kell venni bármilyen neurológiai tünetet, melynek nem egyértelműen más az oka, a kórelőzményt és a B12-vitamin elégtelen felszívódásának kockázati tényezőit.

Azoknál a pácienseknél, akik tünetmentesek, de akiknél nagy a hiány kockázata, és B12-vitamin-szintjük a normális alsó tartományban van (200–350 ng/L), meg kell mérnünk az MMA szintet, vérből vagy vizeletből, ritkábban a vér homocisztein vagy a holotranszkobalamin szintjét. Hogy pontos diagnosztikai kritériumokhoz jussunk, e területen még sok kutatásra van szükség. Addig is kevésbé pontos határokkal kell dolgoznunk, ami újra csak azt bizonyítja, hogy az orvostudomány egyben művészet is – ebben az esetben egyelőre igencsak az.

 

dr. Nicolae Dan, MPH, PhD
dietetikatanár, Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhely

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A B12-vitamin az emberi táplálkozásban Klinikai és szubklinikai diagnózis
Fiona O’Leary, Samir Samman, Vitamin B12 in Health and Disease Nutrients, 2010 March; 2(3): 299–316 Carmel R., Diagnosis and management of clinical and subclinical cobalamin defi ciencies: why controversies persist in the age of sensitive metabolic testing. Biochimie, 2013 May; 95(5):1047-55

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka

137 Views0