/
382 Views0

A királynő

Koszorúér: Az anya maga a testet öltött áldozatkészség . Saját szükségleteinél magasabbra helyezi gyermekeinek szükségleteit, így előfordul, hogy a gyermekek ellátása bizonyos mértékben meggátolja saját szükségleteinek kielégítésében.

Pontosan ez történik a szívvel is. Neki, aki energiát, életet pumpál az egész szervezetbe, saját magát is el kell látnia, de saját igénye fontossági sorrendben a második helyre kerül. A koszorúerek biztosítják a szívizom vérellátását, táplálását, amely nélkül a szív nem működhet. Az aorta tövéből ered a két ér, amely a szív két, egymásra merőleges síkjában oszlik szét. A két ér a jobb és a bal koszorúér. Ez utóbbi kettéágazik, a körkörös ágat (Arteria circumflexus) és az elülső kamraközi verőeret (Arteria interventricularis anterior) képezve.koszorúér

Jó anyánk, a szív

A többi szervtől eltérő módon a szívben a vér szétáramlása diasztoléban, vagyis a szív elernyedésekor történik. A szívizom kamrai részének ritmikus összehúzódása akadályozza a vér szétáramlását a szívizom saját szövetében, mivel az összehúzódáskor megfeszülő izom a koszorúerek ágait összenyomja. A szív olyan anya, aki nem alszik, hogy gyermekei álma fölött őrködhessen, olyan anya, aki kevesebbet eszik, hogy gyermekei többhöz jussanak, aki megfosztja magát az élvezetektől, hogy gyermekei jobban érezhessék magukat!

Amikor a szív összehúzódik, olyan erővel teszi ezt, amely összenyomja, behorpasztja, meggyűri az őt tápláló ereket; olyan szivacshoz hasonlítható, amelyet ha összenyomnak, elveszíti a benne levő nedvességet. Az aortából eredő koszorúerek a szív külső felületén futnak ugyan, de ágaik mélyen a szívizom belsejébe hatolnak, hogy az izomrostokat táplálhassák. Amikor az izom megfeszül, az illető erek kiürülnek.

Ha a testünket egy „szervcsaládnak” tekintenénk, minden bizonnyal a szív lenne az anya. Nem annyira költői vonatkozások okán, hanem elsősorban szerkezetének és működésének köszönhetően, amelyekben intelligenciát, áldozatkészséget és életről szóló tanítást találhatnak azok, akik ezt meg akarják látni.

Evéskor a második helyen

A vérnyomást két érték jellemzi – egy nagyobb és egy kisebb. A nagyobbik, szívösszehúzódáskor mért érték a szisztolés vérnyomás, ez táplálja a testet. A kisebbik, diasztolés vérnyomás pedig a szívet. Az aortának, a test legnagyobb verőerének a falaiban sok rugalmas rost található. Ennek köszönhető egy érdekes jelenség: amikor a szívből nagy erővel kilövell a vér, az aorta falai kitágulnak és átmérője megnő, ezáltal helyzeti energiát halmoz fel. Az összehúzódás végeztével a szívbillentyűk záródnak, megakadályozva ezzel a vér visszaáramlását a szívkamrákba. Ezután az aorta visszanyeri eredeti átmérőjét, helyzeti energiáját mozgási energiává alakítva. Így az aorta második szívként működik, amely összehúzódva kilövelli a vért. Mivel az aorta összehúzódásakor a szívizom ernyedt állapotban van, az aorta tövéből eredő koszorúerek ilyenkor elláthatják azt vérrel.

koszorúérA szív nem „táplálkozhat” az összehúzódása során, de legalább ezt a második lehetőséget kihasználja. Felgyorsult szívritmus esetén a diasztolé lerövidül, ami megrövidíti a bal szívkamra vérellátásának idejét. Ez a szívizom vérellátási zavaraihoz vezethet. És az anya, ha nem áll elég idő a rendelkezésére, úgy dönt, hogy a saját étkezését rövidíti le!

Egy gyémánt számára a legnagyobb bók: egyedi!

A szívizom különbözik a szervezetben található többi izomtípustól. Ez logikus is, ha figyelembe vesszük, hogy minden nap hozzávetőleg 100.000-szer kell összehúzódnia és elernyednie! A szívizom az artériás vér hemoglobinja által megkötött oxigénnek több mint 70%-át képes felvenni. Ez az arány 3-7-szer nagyobb, mint a többi szerv esetében. A koszorúvénákban folyó vér az oxigénben legszegényebb vér a szervezetben. Mondhatni, teljesen „ki van facsarva”. Ebből származik a következő probléma: ha túlterhelés lép fel, lehetetlen a szokásosnál is több oxigént felvenni a vérből, ezért más módon kell alkalmazkodnia a túlterheléshez.

A vázizmok, ha nagyobb erőfeszítést kell végezniük, mint amilyent lehetővé tesz a vérellátásuk, úgynevezett „oxigénadósságot” halmoznak fel – anaerob üzemmódra állnak át, ilyenkor az energiatermelés rövid távon oxigén hiányában történik. A szívizom viszont képtelen erre. Ha erős terhelésnek teszik ki, arányosan több oxigént igényel. A terheléshez majdnem kizárólag a koszorúereken átfolyó vér mennyiségének növelése által alkalmazkodik, amely ilyenkor a normálisnak a 4-5-szörösére nőhet.

A koszorúerek keringésének szabályozása idegi és humorális (endokrin) úton történik, a helyi anyagcserefolyamatok tényezőinek részvételével. A szívizom oxigén felhasználása a legfőbb tényező, amely a koszorúereken átfolyó vér mennyiségét befolyásolja. Az oxigénhiány a koszorúereket kitágítja, akár direkt módon, akár „hírvivő” (messenger) anyagcseretermékek útján. Egyes koszorúér-tágítók, mint a nitritek és a papaverin nitrogénmonoxid képződéséhez vezetnek, amely a koszorúerek izomzatának lazítása által hat. A katecholaminok (pl. adrenalin), a tiroxin (pajzsmirigyhormon) és a meleg szintén a koszorúerek tágulását váltják ki, direkt módon hatva az erekre.

 

Szalmaszálak

A koszorúerek szerepe a szívműködésben egyértelmű. A koszorúér betegségeket az életet veszélyeztető állapotnak minősítik. Bármilyen mellkasi fájdalmat vészjelnek kell tekinteni, és az okát szükséges tisztázni. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már az erre szakosodott orvosok számára rutineljárássá vált egy katéter (hosszú, vékony cső) bevezetése a femuralis vagy radialis artérián 4 keresztül a szívig, ahova kontrasztanyagot fecskendeznek. Ezáltal a röntgenvizsgálatkor kirajzolódik a koszorúerek beltere. Átmérőjük a fontosságukhoz képest meglepően kicsi, rendszerint mindössze 3 mm! Azt mondhatjuk, hogy életünk állandóan e „szalmaszálak” állapotától függ!

koszorúér

Rajtunk áll, hogy koleszterin- és zsír dús étrend, mozgáshiány, dohányzás, elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség stb. által hozzájárulunk-e a lerakódások kialakulásához ezen létfontosságú erek belsejében, amelyek amúgy is oly vékonyak! A koszorúér-betegségek elsöprő többségét ugyanis az érelmeszesedés okozza, vagyis az érfalak megvastagodása az erek belterének beszűkülésével. A betegség megnyilvánulási formái a fáradtságtól és mellkasi szorító érzéstől a szívizominfarktusig terjedhetnek, amit egy vagy több ér elzáródása okoz. A koszorúér elmeszesedés kezdetben tünetmentes. Amikor a tüneteket észleljük, a betegségnek már előrehaladott állapotában vagyunk.

A jó hír, hogy az életmód megváltoztatásával befolyásolható az érelmeszesedés evolúciója. A szív intelligens tervezésének köszönhetően pedig, ha egy ér eltömődik és csökken a szívizom oxigénellátása, új, kollaterális érhálózat alakulhat ki. Erre azonban ne alapozzunk – a szívinfarktusok nagy száma arról tanúskodik, hogy egy meggyötört „anya” végül elpusztul.

Az említett erek koszorúként ölelik körül a szívet. A koszorú a nemesség jele, de ne felejtsük: a nemes dolgok igen kényesek és érzékenyek is!

 

dr. Dan Rusu

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A királynő

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka