B12 hiány: A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis

Honnan tudhatjuk, hogy B12-vitamin-hiányunk van?

Az Élet+Egészség folyóirat egyik előző számában felvetettük a kérdést: Mi az igazság a B12-vitaminról? Megéri vajon vegetáriánusnak lenni; nagyobb-e a jótékony hatás, mint a kockázat; csökkenthetjük-e vagy megszüntethetjük-e teljesen a B12-vitamin-hiányt? Mi a táplálkozástudomány jelenlegi álláspontja és melyek a válaszok azok jogos kérdéseire, akik jobb egészséget szeretnének anélkül, hogy megtapasztalnák a B12-vitamin-hiány tüneteit?

Szóltunk már a B12-vitamin-hiány veszélyéről vegetáriánusoknál; a szegény lakosság és vegetáriánusok körében fellépő vitaminhiány prevalenciájával kapcsolatos felmérésekről; ismertettük a B12-vitamin felszívódásának élettanát, valamint a B12-vitamin vérbe történő felszívódását befolyásoló megbetegedéseket, kockázati tényezőket, gyógyszereket, kezeléseket, illetve táplálékokat.

B12

A B12-vitaminról szóló cikksorozatot folytatjuk a vitamin anyagcseréjével kapcsolatos jelenlegi ismeretek elemzésével, amelyek segíthetnek bennünket már a szubklinikus, tehát a tünetmentes fázisban is az eddigieknél sokkal pontosabb diagnózist felállítanunk. Remélem, hogy a biokémiai szakkifejezések, amelyeket lehetetlen volt elkerülnünk, nem riasztják el a kedves olvasót. Vegyük figyelembe, hogy a B12-vitamin egy komplex rendszer részeként működik.

A B12-vitamin anyagcseréje és ennek gyakorlati jelentősége a B12-vitamin-hiány diagnózisában

A B12-vitamin életfontosságú a DNS (dezoxi-ribonukleinsav) szintézisében, valamint a sejtenergia keletkezésében. Mielőtt a megaloblasztos anémia (amelyet egyszerű vérvizsgálattal ki lehet mutatni) felhívná figyelmünket a B12-vitamin-hiányra, gyakran előfordul, hogy ezt megelőzően hosszabb vagy rövidebb ideig az illetőnél a vitaminhiány tünetmentes. Nagyon gyakori, hogy a szubklinikus B12-vitaminhiány tünetei rejtettek és legtöbbször nem gondolunk betegségre.

Még nem teljesen tisztázottak ennek a szubklinikus hiánynak a hosszú távú következményei, azonban terhes nőknél befolyásolhatja a terhesség fejlődését (a neurális cső fejlődési rendellenességét okozhatja), valamint lehetnek neurológiai, érrendszeri, érzékelési, csontrendszeri és szemészeti mellékhatásai.

Főleg vegetáriánusoknál jellemző, hogy az étrendben meglévő elégséges folsavmennyiség elrejtheti a már létező B12-vitamin-hiány jelenlétét, mivel a folsav egy bizonyos ideig megelőzi a megaloblasztos anémia, vérszegénység kialakulását. Azonban a B12-vitamin-hiány következményei még ebben a tünetmentes időszakban is megjelenhetnek, mégpedig a központi idegrendszer érintettségével, miközben a folsav elfedezi vagy kompenzálja a vitaminhiány tüneteit oly módon, hogy besegít a sejtek osztódásába (ezért a vörös vértestek száma nem csökken, a méretük sem nő – e változások jellemeznék a megaloblasztos anémiát).

B12A B12-vitamin-hiány végső következményei a perifériás idegek, a gerincvelő idegeinek, az agyi idegek és az agy neuronjainak, ideg sejtjeinek a demielinizációja (elveszítik a mielin hüvelyüket, amelynek védő és ingerület-továbbító szerepe van) és az ennek következtében fellépő neuropszichiátriai rendellenességek. A hiány gyanúját a következő neurológiai tüneteknek kellene felkelteniük:

  • zsibbadás, valamint égető érzés a karban és lábban,
  • a proprioceptív érzékelés csökkenése,
  • járási nehézség,
  • a húgyhólyag és a végbélnyílás ellenőrzésének képtelensége,
  • memóriavesztés,
  • elmezavarok,
  • depresszió,
  • általános gyengeség
  • és pszichózisok.

 

Ezért hasznos, ha a vegetáriánusok és a harmadik életkorban lévők rendszeresen ellenőrzik B12-vitaminszintjüket, az esetleges kockázatok elkerülése végett.

A B12-vitamin-szint klinikai ellenőrzését tulajdonképpen többféle diagnosztikai módszerrel kellene elvégezni, éspedig az alábbiak segítségével:

A. A klinikai tünetek és jelek felmérése, valamint a B12-vitamin vérben való felszívódásával kölcsönhatásba kerülő megbetegedések, kockázati tényezők, gyógyszerek, kezelések vagy élelmiszerek azonosítása;

B. Az étrend dietetikus által végzett elemzése (táplálkozási anamnézis);

C. Teljes vérkép készítése és B12-vitaminszint mérés;

D. Egy vagy több metabolit (anyagcseretermék) plazmaszintjének a mérése az alábbiak közül: metil malonsav, homocisztein és holotranszkobalamin II.

B12

Hogy megértsük, miért szükséges a B12-vitaminszint mérésen kívül egyéb vizsgálatok elvégzése is, röviden ismertetjük a B12-vitamin anyagcseréjét a sejtekben, majd pedig rátérünk a B12-vitamin-hiány pontos diagnózisának felállítására.

Milyen szerepet tölt be a B12-vitamin a sejtekben?

A bélből való felszívódás után körülbelül 4 órával a B12-vitamin már jelen van a vérkeringésben, a transzkobalaminnak nevezett hordozó fehérjékhez kapcsolódva. A B12-vitamin legnagyobb része (kb. 80%-a) egy inaktív, haptokorinnak nevezett transzkobalaminhoz (TCI) kötve kering a vérben. Ugyanez a haptokorin szállítja a B12-vitamin inaktív analógjait is. E haptokorin szerepe még nem teljesen tisztázott.

A B12-vitamin aktív szállított formája a transzkobalamin II (TCII) – ez a B12-vitaminhoz kötődik és a keringő B12-vitamin 20%-át szállítja. Ez a B12-vitamin-mennyiség vesz részt a sejtek működésében. A B12-vitaminhoz kapcsolt TCII neve holotranszkobalamin. A vér csökkent TCII szintje aktív B12-vitamin-hiányhoz társítható, miközben a B12-vitaminszint, valamint a TCI normális értéket mutathatnak.

Vegán étrend esetén, amikor semmilyen kiegészítőt vagy B12-vitaminnal kiegészített táplálékot nem fogyasztunk, könnyen fel lehet állítani a B12-vitamin-hiány gyanúját.

 

Az aktív B12-vitamin formák, amelyekről beszéltünk, a következők: cián-kobalamin, metil-kobalamin, dezoxi -adenozil-kobalamin és a hidroxikobalamin.

Ezek mindegyike sejtszinten átalakulhat metil-5-dezoxi-adenozil-kobalaminná, ami két nagyon fontos enzim koenzimje (elő enzimje), éspedig a következőké: metionin-szintetáz és az L-metilmalonil-CoA-mutáz. A B12-vitamin-hiány megzavarhatja azokat a folyamatokat, amelyekben ez a két enzim részt vesz, melynek következményeként bizonyos anyagcseretermékek felhalmozódnak a vérben, ezek pedig mérhetőek a vérben és magas értékeik tünetmentes B12-vitamin-hiányra utalva segítenek a diagnózis felállításában.

Soroljuk…

(1) A metionin-szintetáz a purinok és a pirimidinek szintézisének elengedhetetlen alkotóeleme. Ezek az aromás heterociklusos szerves anyagok nagyon fontosak a DNS (dezoxiribonukleinsav) szintézisében. A B12-vitamin mellett ebben a reakcióban részt vesz még egy koenzim, éspedig a folsav.

Bármelyik hiánya – a B12-vitaminé vagy a folsavé – megaloblasztosanémia kialakulásához vezet (ennek jellemzője, hogy a piros vérsejtek száma és nagysága megváltozik). B12-vitamin-hiány esetén a folsav, vagyis a metil tetrahidrofolát metilcsoportja már nem kapcsolódik a homociszteinhez, így nem jön létre metionin és ennek következtében a vérben felhalmozódik a homocisztein.

Ennek a reakciónak a megszakítása végső soron megaloblasztos vérszegénységhez vezet, de még mielőtt a vörösvértestek térfogata növekedne vagy a számuk csökkenne, ami a tünetmentes fázisra jellemző, megnő a vér homocisztein szintje. Ez társítható a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatának növekedéshez, a kísérletek pedig kimutatták, hogy a B12-vitamin pótlása 7%-kal csökkentette a homocisztein szintjét.

(2) A B12-vitamin 5-dezoxiadenozilkobalamin formájában az egyetlen koenzim, amely az L-metilmalonil CoA mutázzal együtt lehetővé teszi a metil-malonil CoA átalakulását szukcinil CoA-vá. A B12-vitamin-hiány következtében felhalmozódik a metilmalonil CoA, egy olyan metabolit, amit a B12-vitamin-hiányban előálló neurológiai hatásokért tesznek felelőssé. A metilmalonil CoA toxikus anyagcseretermék, ezért a szervezet metilmalon savvá (MMA) alakítja, ami felhalmozódik a vérben és a vizeleten keresztül távozik, ezért az MMA szint mérése a vérből vagy a vizeletből teljes információt ad nekünk a B12-vitamin státuszáról és annak tartalékairól.

Az MMA, metilmalonilsav a B12-vitamin anyagcseréjének specifikus indikátoraként ismert, azonban ennek szintje megnövekedhet (főleg) idős korban is, mint a veseelégtelenség egyik következménye. A vérben a homociszteinszint magas lehet B12-vitaminhiány, illetve folsavhiány és B6-vitaminhiány esetén is. A magas homocisztein-szintet összefüggésbe hozták a vesefunkciók zavarával is. Előfordulhat továbbá egy enzim, az úgynevezett metiléntetrahidrofolát működési zavaránál vagy bizonyos gyógyszerek használata esetén.

A B12-vitamin-hiány diagnózisa

Fent felsoroltuk a pontos diagnózishoz szükséges elemeket, amelyeket most sorban tárgyalunk.

1. A klinikai tünetek, valamint megbetegedések, kockázati tényezők, gyógyszerek, kezelések, valamint élelmiszerek számba vétele, amelyek a B12-vitamin vérből való felszívódásával kölcsönhatásba kerülhetnek.

A nem vegetáriánusok esetében a B12-vitamin-hiány 95%-ban az intrinsic faktor hiánya, atrófiás gasztritisz (elégtelen sósavtermelés) vagy emésztőenzim (proteáz) hiány miatt alakul ki.

A B12-vitamin-hiány végső következményeként a perifériás idegek, gerincvelő idegek, agyidegek és az agy neuronjai elveszítik a mielin hüvelyüket, ami idegszövet pusztuláshoz és neuropszichiátriai rendellenességekhez vezet. A hiány gyanúját a következő neurológiai tüneteknek kellene felkelteniük:

  • zsibbadás, valamint égető érzés a karban és lábban,
  • a proprioceptív érzékelés csökkenése,
  • járási nehézség,
  • a vizelet- és székletürítés kontrolljának romlása,
  • memóriavesztés,
  • elbutulás,
  • depresszió,
  • általános gyengeség,
  • elmebetegségek.

Hogyha nem fedezzük fel idejében a hiányt, ezek az tünetek visszafordíthatatlanokká válnak.

2. Az étrend kiértékelése dietetikus segítségével (táplálkozási anamnézis)

– Különféle tesztelt módszerek léteznek az illető személy étrendjét alkotó tápanyagok felmérésére. Először minél pontosabb összegzést kell készíteni a páciens által fogyasztott táplálékokról, a dietetikusok által használt módszerek által. Vegán étrend esetén, amikor semmilyen kiegészítőt vagy B12-vitaminnal dúsított táplálékot nem fogyasztunk, felmerül a B12-vitaminhiány gyanúja.

3. A vérkép

megaloblasztos vérszegénységre utalhat, ha a vörös vértestek száma alacsony és/vagy térfogatuk nagy. Régen a B12-vitaminszint mérése vérből biztos módszernek számított a vitaminhiány diagnózisához. A Merk Kézikönyv szerint a vér normális B12-vitamin szintje 200–800 ng/L vagy 148–590 pmol/L. A klinikai tapasztalat szerint azonban ez az alsó érték túlságosan alacsony – objektív neurológiai zavarokat mutató pácienseknél a B12-vitamin szint 258 pmol/L (vagyis 350 ng/L) volt, miközben a normálisnak tartott érték a 200 pmol/L ! Ezért azt javasolták, hogy a normális szint 350 pmol/L (480 ng/L) felett legyen.

Sajnos nemzetközi szinten nincs teljes egyetértés a B12-vitamin normális szintjére vonatkozóan. Másfelől viszont a B12-vitamin-felszívódás gátló mechanizmusai arra utalhatnak, hogy a magas B12-vitamin-szint sem feltétlenül egészséges! Ha a B12-vitaminszint a normális tartomány alsó határához közel van, de B12-vitaminhiányra jellemző neurológiai tünetek állnak fenn, felállíthatjuk a vitaminhiány diagnózisát és elkezdhetjük annak kezelését megfelelő B12-vitaminpótlással.

B12 hiány

Az orális fogamzásgátlók szedése, a sokszoros mielóma, a terhesség és a folsavhiány hamis alacsony B12-vitamin-szintjelzést okozhatnak. Hamis normális, B12-vitaminszintjelzés állhat elő májbetegségek, mieloproliferatív (daganatos) megbetegedések vagy vesebetegségek esetén.

4. A B12-vitamin-hiány diagnózisához szükséges utolsó lépés a vér metilmalonsav, homocisztein és szükség esetén holotranszkobalamin II szintjének mérése.

Figyelembe véve a 3. pontnál felsoroltakat, és azt a tényt, hogy a folsav elfedheti a megaloblasztos anémia jelenlétét, javasolt, hogy azokban az esetekben, amikor a B12-vitamin szintje 350 pmol/L (480 ng/L) alatt van, végezzük el az MMA vagy a homocisztein-szint mérését is.

A tanulmányok során egyeseknél azok közül, akiknél az értékek az alsó határhoz közeliek voltak (200 ng/L vagy 147 pmol/L), az MMA szint emelkedett volt, de ahogyan a 350 pmol/L vagy 480 ng/L értékhez közelítettek, az MMA szintjük is normalizálódott. Egyes szakorvosok – például Ralph Carmel doktor – a következőket ajánlják a B12-vitamin-hiány diagnózisának felállításához:

  • 48–258 pmol/L (200–350 ng/L)-nél alacsonyabb B12-vitaminszint,
  • valamint 0,30 mmol/L-nél nagyobb MMAszint vagy nőknél 13 nmol/L-nél,
  • férfiaknál pedig 15 nmol/L-nél nagyobb homociszteinszint.

A B12-vitamin-hiány másik mutatója a holotranszkobalamin II (TCII) szint. A vér-TCII szintje a B12-vitaminhiány egyik legérzékenyebb indikátora, és a hiányt még a vér B12-vitamin szintjének csökkenése előtt kimutathatja. A TCII a B12-vitaminnak csak a 20%-át szállítja, de ez az a mennyiség, ami a sejtekhez kerül, és ami számít. A TCII mérésére többféle eljárás létezik, megfelelő normális értékekkel, azonban ezt most nem áll módunkban részletezni.

B12 hiány

Következtetés

A B12-vitamin-hiány diagnózisát személyre szabottan, esettől függően kell felállítani, a fennálló betegségek, kockázati és környezeti tényezők figyelembevételével, az étrendet is beleértve. Ami a laborvizsgálatot illeti, az első a vérkép, valamint a vér B12-vitamin szintjének a mérése. Ha a B12-vitamin szintje az alsó érték zónájában (150–350 ng/L) van, a vérképet is figyelembe véve tisztázni kell, fogy fennállhat-e rejtett, szubklinikus B12-vitamin-hiány.

Általában úgy tűnik, hogy a 350 ng/L fölötti érték védelmet nyújt a B12-vitamin-hiány tünetei ellen. A laboreredmények értelmezésénél figyelembe kell venni bármilyen neurológiai tünetet, melynek nem egyértelműen más az oka, a kórelőzményt és a B12-vitamin elégtelen felszívódásának kockázati tényezőit.

Azoknál a pácienseknél, akik tünetmentesek, de akiknél nagy a hiány kockázata, és B12-vitamin-szintjük a normális alsó tartományban van (200–350 ng/L), meg kell mérnünk az MMA szintet, vérből vagy vizeletből, ritkábban a vér homocisztein vagy a holotranszkobalamin szintjét. Hogy pontos diagnosztikai kritériumokhoz jussunk, e területen még sok kutatásra van szükség. Addig is kevésbé pontos határokkal kell dolgoznunk, ami újra csak azt bizonyítja, hogy az orvostudomány egyben művészet is – ebben az esetben egyelőre igencsak az.

 

dr. Nicolae Dan, MPH, PhD
dietetikatanár, Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhely

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A B12-vitamin az emberi táplálkozásban Klinikai és szubklinikai diagnózis
Fiona O’Leary, Samir Samman, Vitamin B12 in Health and Disease Nutrients, 2010 March; 2(3): 299–316 Carmel R., Diagnosis and management of clinical and subclinical cobalamin defi ciencies: why controversies persist in the age of sensitive metabolic testing. Biochimie, 2013 May; 95(5):1047-55

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél

227 Views0
Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?

Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?

Húgyúti fertőzés: A tavaszkezdés mindig derűs gondolatokat, friss lendületet és az élet megújulásának vágyát hozza magával. Az emberek ilyenkor ígéreteket tesznek, terveket szőnek, igyekeznek tévedéseikből okulni és elkerülni a kellemetlen eseményeket. Téli ruháink szorításában mintha lassabban reagáltunk volna az élet kihívásaira. De most minden reggel tavasszal a szívünkben, élénken indulunk útnak szeretteinkkel.

Azonban sétánkat kellemetlenné teheti a hasfájás, a viszketés és főleg az egyre gyakoribbá váló vizelési inger. Mi a megoldás – antibiotikum? Mikor? Milyen feltételekkel? Ebben a számban azokra a nagyon gyakran feltett kérdésekre fogok válaszolni, amiket a visszatérő húgyúti fertőzések miatt aggódó nőpácienseim tesznek fel.

 

A húgyúti fertőzés (ITU) a húgyvezetékek és a vesék gyulladásos megbetegedését jelenti, amelyet főként az E. coli, vagy a ritkábban előforduló Klebsiella vagy Proteus baktériumok okoznak. Rendszerint a húgycsövön át a húgyutakba való feljutásuk által. Nőknél a húgyúti fertőzések leggyakoribb oka a hiányos helyi (nemi tájéki) és általános higiénia, vagyis a vizelés előtti és utáni tisztálkodás elhanyagolása. Ugyanakkor a húgyúti fertőzések kockázatát a fürdőszoba, illetve a lakás tisztasága, higiéniája is befolyásolja. Műtét utáni húgyszonda, húgyhólyag katéterezés, bizonyos veleszületett fejlődési vagy szerzett rendellenességek, vesekövesség vagy vese adenóma ugyancsak elősegítik a húgyúti fertőzések kialakulását.húgyúti fertőzés

További okok és súlyosbító tényezők lehetnek: fertőzött partnerrel létesített nemi kapcsolat, elégtelen vízbevitel, terhesség, valamint immungyengeséggel együtt járó betegségek, mint amilyen pl. a diabétesz. Csecsemőknél az édesanya terhesség alatti kezeletlen húgyúti fertőzése, valamint bizonyos fejlődési rendellenességek szintén hajlamosítanak e betegségre.

Milyen életkorban alakulhat ki húgyúti fertőzés és melyek a tünetei?

A betegség újszülötteknél, csecsemőknél, valamint a többféle betegségben szenvedő időseknél súlyosabb. A szexuálisan aktív nőknél előfordulhatnak sorozatos, szövődmények nélküli húgyúti fertőzések.

A lánycsecsemőknél sokféle – általános fertőzésekre jellemző – tünet jelentkezhet. A gyermek szenved, sápadt, néha hirtelen felmegy a láza. Mindehhez emésztési zavarok is társulnak, kezdve a táplálék visszautasításától és hányástól a visszatérő hasmenésig, amihez a kiszáradás tünetei is társulhatnak a nagy folyadékvesztés, illetve az elégtelen táplálkozás miatt. Minél fiatalabb korban jelentkezik, annál súlyosabb lehet a betegség, akár a kisgyermek életét is veszélyeztetheti. Bármely életkorban jellemző a bűzös vagy ammóniaszagú vizelet, ugyanakkor nagyobb gyerekeknél a jellegzetes húgyivarszervi tünetek is megfigyelhetők, mint például: gyakori vizelés (polakiuria), enurézis (bevizelés) – ez utóbbi pielonefritisz esetén jellemzően akaratlagos vizelés után, deréktáji fájdalmat követően áll elő.

Felnőtt nőknél fennáll a húgyúti fertőzés gyanúja, ha a következő tünetek közül néhányat észlelnek:

  • fájdalom vagy égető érzés vizelés közben (diszuria);
  • gyakori vizelési inger, de minden alkalommal csak kevés vizelet távozik (polakiuria);
  • alhastájéki érzékenység vagy nehézségérzet;
  • zavaros és kellemetlen szagú vizelet;
  • féloldali fájdalom hátul, a mellkas alatt;
  • pielonefritisz esetén hidegrázás, hőemelkedés, amit gyakran hányinger és hányás követ.

Kockázati tényezők kislányoknál elsősorban a következők: kis életkor, vese-reflux (visszafolyás) vagy valamely patogén tényező fennállása, például bizonyos nagyon agresszív, pielonefritiszt előidéző csírák jelenléte a vizeletben, mint a Klebsiella.

Idős nőknél bizonyos általános megbetegedések, például cukorbetegség, nemi szervi megbetegedések, ezek prollapszusa (kitüremkedése), visszatérő húgyúti fertőzésekre, illetve ezek szövődményeire tesz hajlamossá. A tájék szerveinek egyéb megbetegségei is hasonló tünetekkel járhatnak, mint amilyen a fájdalmas vizelés, zavaros és kellemetlen szagú vizelet, gyakori vizelés, ezért a húgyúti fertőzés észrevétlen maradhat.

Ki hogyan kezelje a húgyúti fertőzést?

Nagyon fontos már az első tüneteknél orvoshoz fordulni bizonyos specifikus vizsgálatok és a megfelelő kezelés megállapítása végett, a kórokozó, a páciens életkora, a betegség szakaszának figyelembe vételével és az újabb fertőzések megakadályozása érdekében.

A diagnózis megerősítéséhez vizelet- és vérvizsgálat, esetleg képalkotó vizsgálatok is szükségessé válhatnak. Ezek után javasoljuk gyógyszeres kezelés megkezdését, amit szigorúan követni kell, akár otthon, akár kórházban, a páciens életkorától, egészségi állapotától és a várható szövődményektől függően. Az akut húgyúti fertőzések prognózisa általában nagyon jó, ha időben és helyesen kezelik, a pielonefritisz, valamint a veseelégtelenség kialakulása ezekben az esetekben nagyon ritka.

A kezelés hatásosságát uro kultúra (vizelet tenyésztés) elvégzésével ellenőrizhetjük, a kezelés befejezése után 48-72 órával és a fenntartó kezelés befejezése után 15-30 nappal. A szükséges gyógyszerek mellett nagyon fontos a megfelelő, bőséges diurézis (vizelet kiválasztás) fenntartása a páciens életkorának megfelelő vízbevitellel. Valamint a lúgos vizelet savasításával, természetes forrásból – például homoktövis, csipkebogyó, narancs, citrom, kiwi, grépfrút – származó C-vitamin-bevitel segítségével.

Hogyan segíthet a fitoterápia?

Húgyúti fertőzés esetén a fitoterápia kiegészítő kezelésként már nagyobb gyermekeknél alkalmazható, a diuretikus (vizelethajtó) és antiszeptikus (fertőtlenítő) hatású anyagokat tartalmazó gyógynövényeket gyulladáscsökkentő hatású növényekkel társítva. Hatásos a kakukkfű tea, cseresznyeszár tea, kukoricabajusz tea, a húgyutak fertőtlenítésére pedig az áfonya, ribiszke, hagyma és petrezselyemzöld.húgyúti fertőzés

 

Hogyan előzzük meg a szövődményeket?

A betegség szövődményekhez vezet, ha nem ismerjük fel idejében vagy nem kezeljük ki teljesen. Ezek közül a legfenyegetőbb a krónikus pielonefritisz, amely idővel krónikus veseelégtelenséghez vezet.

Jó tudni, hogy gyerekeket és az egyidejűleg több betegségben szenvedő, lázas, vagy legyengült és hiányos immunitású időseket a húgyúti fertőzés diagnózisának első ízben való felállítása után az újrafertőződés lehetősége miatt monitorizálni kell, hogy a szövődményeket elkerüljük. Ezért nagyon fontos fenntartani a kapcsolatot és együttműködni a szakorvossal. Család orvosi praxisomban a gyerekeknél vezetem a fejlődési görbét, ami főleg csecsemőknél és kisgyerekeknél fontos. A gyerek elégtelen súlygyarapodásának egyik lehetséges oka a húgyúti fertőzés, amit már az első tüneteknél szükséges diagnosztizálni és megfelelően, hatásosan kezelni.

 

dr. Cristina Anca Dăscălescu

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
Bojor, Ovidiu, Fitoterapie tradiţională și modernă, [Hagyományos és korszerű fitoterápia], Editura Fiat lux, Bukarest, 2001.
Ciofu, Eugen, Esenţialul în pediatrie, [A legfontosabb tudnivalók a gyerekgyógyászatban], Editura Medicală Amaltea, Bukarest, 1998.
Harrison, Principii de medicină internă, [Alapelvek a belgyógyászatban], Editura Lider, Ed. 14, Bukarest, 2002.
Restian, Adrian, Bazele medicinei de familie, [A családorvoslás alapjai], Editura Medicală, Bukarest, 2001.

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél

194 Views0
Egészségügyi kaleidoszkóp #2

 A melatonin csökkentheti a prosztatarák kockázatát – alváshiány

Alváshiány: A melatonin (az alvás-ébrenlét ciklusért felelős hormon) emelkedett szintje csökkenti az előrehaladott stádiumú prosztatarák kialakulásának kockázatát – ezt igazolják a 2014. január 18–21 között lezajlott AACR – Prostate Cancer Foundation Conference on Advances in Prostate Cancer Research konferencia keretén belül bemutatott adatok. Melatonint a szervezet csak éjjel, a sötétben termel, és a cirkadián ritmus egyik legfontosabb terméke. A cirkadián ritmus nagyon sok biológiai folyamatunkat szabályozza, többek között az alvás-ébrenlét ciklusát is.alváshiány

Kimutatták, hogy a melatoninnak szerepe van más hormonok termelődésében is, amelyek erősítik a szervezet küzdelmét bizonyos ráktípusok ellen, mint amilyen például az emlőrák és a prosztatarák. A rendszertelen alvás és más tényezők befolyásolhatják vagy leállíthatják a melatonintermelődést. A kutatások szerint azoknál a férfiaknál, akiknél magasabb a melatonin szintje, 75%-kal kisebb a prosztatarák kialakulásának kockázata, mint akiknél a melatoninszint nagyon alacsony (alváshiány).

 

A Brit Gyógyszerszabályozási Hatóság nem javasolja diclofenac alkalmazását szív-érrendszeri betegeknél

A Brit Gyógyszerszabályozási és Egészségvédelmi Hatóság felhívja a figyelmet arra, hogy súlyos szív és érrendszeri betegeknek nem lenne szabad diclofenacot felírni. Mivel e gyógyszer szedése esetükben az infarktus és agyi értörténések minor kockázati tényezőjét képezi. Ezt a javaslatot egy, a közelmúltban elvégzett metaanalízis nyomán tették közzé, amely kimutatta, hogy a diclofenac-kal társuló artériás trombózis kockázata hasonló a szelektív ciklo-oxigenáz inhibitorokkal (COX-2) társuló artériás trombóziséhoz.

A kutatás során az is kiderült, hogy a placebo csoporthoz viszonyítva a major értörténések gyakoriságának kockázata körülbelül egyharmadával nőtt azokban az esetekben, ahol COX-2 inhibitorokkal vagy diclofenac-kal végezték a kezelést. Jelenleg a diclofenac alkalmazása ellenjavallt a következő esetekben:

  • iszkémiás szívbetegség,
  • perifériás érbetegség,
  • agyi érbetegségek,
  • kongesztív szívelégtelenség.

Ezt a gyógyszert olyan betegeknek, akiknél a szív és érrendszeri betegségek jelentős kockázatai előfordulhatnak (magas vérnyomás, hiperlipidémia – magas vérzsírszint, cukorbetegség vagy a dohányosok), csak előzetes és körültekintő orvosi kivizsgálás után lehetne felírni. Ezek a javaslatok csak a gyógyszertárakban található és receptre vagy anélkül kapható gyógyszerformákra vonatkoznak. Tabletta, kapszula, kúpok és az injektálható kiszerelések, azonban nem vonatkoznak a helyileg alkalmazható szerekre, a krémekre.

A Gyógyszerek Kockázati Felmérésének Európai Képviselete és a Gyógyszervigilencia Tanács elemzése alapján a diclofenac jótékony hatása felülmúlja az alkalmazásával együtt járó kockázatokat, viszont az olyan betegeknél, akik rendszeresen, főleg nagy adagokban (naponta 150 mg) és hosszú ideig szedik, fennáll a kisebb infarktus vagy agyi értörténés kockázata.

 

Ha többet rágsz, kevesebbet eszel?

Az AEÁ-beli Táplálkozástudományi és Dietetikai Akadémiai Folyóirat nemrég közölt egy tanulmányt, mely szerint azok, akik alaposan megrágják az ételt, mielőtt lenyelnék, kevesebbet esznek. Ráadásul akik lassabban esznek, soványabbak is. A kutatók azt is megállapították, hogy az elfogyasztott táplálékmennyiség is csökken, ha lenyelés előtt többet rágjuk az ételt. Függetlenül attól, hogy a szóban forgó személy normális súlyú, túlsúlyos vagy elhízott volt.

A tanulmányban részt vevő személyeket heti rendszerességgel, ebédidőben arra kérték, hogy annyi adag pizzát egyenek meg, amennyi után jóllakottaknak érzik magukat. Alkalomtól függően a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy annyiszor rágjanak meg minden falatot, ahányszor megrágták az első látogatási teszt alkalmával. A résztvevők felétől pedig azt kérték, hogy többször vagy duplán annyiszor rágják meg a falatokat. Minden alkalommal ki kellett tölteniük egy kérdőívet, a szerint, hogy mennyire érezték magukat jóllakottaknak ebéd előtt, közben és a legvégén.

A kutatók összegzéseiből kiderült, hogy azok a résztvevők, akik a rágások számát 50%-kal megnövelték, 10%-kal kevesebb táplálékot fogyasztottak el, vagyis 70 kalóriával kevesebbet. Amikor azonban megduplázták a rágások számát, 15%-kal kevesebb ételt fogyasztottak, ami 112 kalóriával kevesebbet jelentett.

A mozgással összefüggő szív-érrendszeri történések megelőzése: fizikai aktivitás vagy inkább inaktivitás esetén sürgősebb az orvosi vizsgálat?

A mozgáshiány világszinten súlyos egészségügyi probléma, amely az elhízás, a cukorbetegség és a szív és érrendszeri betegségek gyors kialakulásához vezet. Tulajdonképpen a mozgásszegény életmód a szívbetegségek kialakulásának egyik legfontosabb kockázati tényezője, csakúgy, mint az egészségtelen táplálkozási szokások és a dohányzás.

A közegészségügyi stratégiák fontos része a testgyakorlásra való ösztönzés a fejlődő országokban. Ennek következtében a fitnesztermek számának növekedése várható, ami maga után vonja e szolgáltatás iránti érdeklődés fokozódását az elkövetkező tíz évben. Jelenlegi felmérések szerint a 35 és 54 év közötti korosztály a legérdeklődőbb a fitnesztermek nyújtotta lehetőségek iránt. De az 55 év felettiek körében is nyitottság tapasztalható. Ezek az adatok, valamint egy nemrégi felfedezés, mely szerint a rendszeres testmozgás késlelteti a sejtek öregedését, tevékenyebb életvitelre ösztönzi a (látható vagy rejtett krónikus betegségben szenvedő) felnőttek korosztályát. Az utóbbi 30 évben például a maratonfutás nagyon népszerűvé vált; míg 1976-ban 25.000-en vettek részt ilyen sporteseményeken, 2010-ben a résztvevők száma már majdnem 2 millióra nőtt.

Megállapíthatjuk, hogy kétféle, különböző irányú tendencia figyelhető meg a mozgást illetően:

  • egyre több ember folytat mozgásszegény életmódot,
  • ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, egyre többen vannak azok is, aki napi rendszerességgel, több órán át intenzív testmozgást végeznek.

 

A szerkesztőség

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Egészségügyi kaleidoszkóp
http://www.eurekalert.org/pub_releases/2014-01/aafc-mml011314.php
http://www.bmj.ro/articles/2014/01/20/
Journal of the Academy of Nutrition and Dietetics, online November 11, 2013
http://circ.ahajournals.org/content/early/2014/01/13/CIRCULATIONAHA.114.007641.abstract

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél

alváshiány

263 Views0
A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában

A vas szerepe nőknél
a koszorúér betegségek kialakulásában

Koszorúér betegség: A legtöbb halálesetet két nagy szív-érrendszeri megbetegedés okozza: az iszkémiás koszorúér- betegség (IKB) és az agyi értörténés. Mindkét betegség a vérerek degenerálódása – a szívet, illetve az agyat ellátó erek elmeszesedése – miatt alakul ki.

A koszorúerek iszkémiás betegsége természetesen a nőket is érinti. Érdekes, hogy a betegség menopauza előtt sokkal ritkább, mint utána. Úgy tűnik, az érelmeszesedés kialakulása sokkal lassúbb a termékeny életkorban lévő nőknél, mint a férfiaknál, még azonos életkor és azonos rizikófaktorok esetén is. Az IKB nagy jelentősége miatt e jelenség okát is sokat vizsgálták.

koszorúér betegség

Hogy is gondolkodtak eddig róla?

Nagyon sok ideig úgy tartották, hogy a fiatal nők szervezetében kialakuló relatív védettség a női hormonoknak, pontosabban az ösztrogéneknek köszönhető, mivel e hormonok szintje a vérben a menopauza kialakulása után erősen lecsökken. Ezért úgy gondolták, hogy ha a menopauza kialakulása után a nőknek ösztrogén tartalmú pirulákat (szubsztitúciós hormonkezelés) adnak, csökkenni fog a szív-érrendszeri betegségek incidenciája. Sőt, mi több, az ösztrogén tartalmú szubsztitúciós terápiát szívbeteg férfi pácienseknél is kipróbálták.

Az eredmények azonban lehangolóak voltak. A beadott gyógyszerek növelték az IKB incidenciáját és más komoly betegségek kialakulásának kockázatát (mélyvénás trombózis, emlőrák) egyaránt növelték. Jelenleg a HST nagyon ritkán alkalmazott módszer.

Akkor hol van az igazság?

Ha nem a hormonok felelősek azért, hogy a menopauza előtti nőknél kisebb az IKB kockázata, akkor mivel magyarázható ez a jelenség? Erre még nincs pontos válaszunk, azonban történt egy érdekes megfigyelés: 1992-ben skandináv kutatók felfedezték, hogy akinek a szervezetében nagyok a vaskészletek, azoknál nagyobb a szívbetegségek kockázata. Ennek a jelenségnek a magyarázata nem teljesen világos. Valószínű, hogy a vas, amikor nagy mennyiségben van jelen a szervezetben, elősegíti a koleszterin különféle oxidációs végtermékké történő átalakulását. Majd ezek a végtermékek megbetegíthetik az erek belső falát bélelő sejteket (az erek endotéliumát) és érelmeszesedéshez vezethetnek.

A menstruáció miatti vérveszteség következtében a nők szervezetében sokkal kevesebb a vas, mint a férfiakéban. A menopauza után ez a vasszintkülönbség kiegyenlítődik, nőknél és férfiaknál nagyjából azonos, ami összefüggésben áll azzal, hogy a szívérrendszeri megbetegedések gyakorisága is hasonló lesz mindkét nemnél. A feltevést, hogy a magas vasszint előidézi az érbetegségek kockázatának növekedését, egy másik – a Harvard Egyetemen végzett – kísérlet is igazolja. Körülbelül 45.000 férfi étkezési szokásait elemezték, majd követték őket négy éven keresztül.

Észrevették, hogy azoknál a férfiaknál, akik nagy mennyiségű vasat tartalmazó állati eredetű táplálékot (hem-típusú vas) fogyasztottak, nagyobb volt a szívinfarktus incidenciája. A megbetegedési arány növekedését nem lehetett az általuk elfogyasztott zsír- vagy koleszterinmennyiséggel magyarázni. Azoknak a férfiaknak, akik bőven fogyasztottak nagy mennyiségű vasat állati forrásból, a ferritin szintjük is nagyon magas volt, ami arra utal, hogy szervezetükben nagy mennyiségű vas volt elraktározva.

Mi legyen a vassal? Kell vagy nem?

Természetesen szükségünk van vasra, mivel ha nagyon kevés van belőle, hajlamosak leszünk különféle betegségekre, mint amilyen például a vészes vérszegénység is. Azonban a szervezetben lévő túl sok vas szintén nagy problémát okoz férfiaknál és nőknél egyaránt. Ahhoz, hogy a vasat megfelelő szinten tartsuk, a többlet kockázatának elkerülésével, két megoldás lehetséges:

Átállás vegetáriánus étrendre. A növényi táplálékban található vas, még ha elegendő mennyiségben is van, nehezebben szívódik fel, ami csökkenti a többlethalmozódás veszélyét.

koszorúér betegség

Véradás. A véradók életeket menthetnek. Ugyanakkor vasat is veszítenek, megelőzve a vas felhalmozódását a szervezetben, így saját egészségük is javul.

Évente több nő hal meg IKB következtében, mint bármilyen más betegségben. Mégis a nők jobban félnek a rákos megbetegedésektől, mint a szívbetegségektől. A helyzetet tovább bonyolítja a nőknél, hogy náluk az IKB gyakran atipikus formában jelentkezik, ami megtévesztheti az orvosokat a helyes diagnózis felállításában. Ehhez még hozzáadódik, hogy a nők sokszor más beteg személyeket (szülő, férj, stb.) is ápolnak, ami saját egészségük elhanyagolásához vezethet.

Kedves női olvasónk, döntse el, hogy több figyelmet szentel a szívének. Kérjen orvosi segítséget és tartsa szem előtt a kockázati tényezőket: mérje rendszeresen vérnyomását, koleszterinszintjét és vércukorszintjét. Gondolja át életstílusát és üzenjen hadat egészségtelen szokásainak. Ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon, fontos, hogy mindenekelőtt ön is egészséges legyen.

 

dr. Ionel Bratu
kardiológus

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A vas szerepe nőknél a koszorúér-betegségek kialakulásában
Douglas P. Zipes [et al.], Braunwald’s Heart Disease: A Textbook of Cardiovascular Medicine, Ed. VII, 2005; Ed. Elsevier Sounders
Neil Nedley, Proof positive, Cap.3, (Ardmore, OK: Nedley Publishing, 1999)

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél

223 Views0
A királynő

A királynő

Koszorúér: Az anya maga a testet öltött áldozatkészség . Saját szükségleteinél magasabbra helyezi gyermekeinek szükségleteit, így előfordul, hogy a gyermekek ellátása bizonyos mértékben meggátolja saját szükségleteinek kielégítésében.

Pontosan ez történik a szívvel is. Neki, aki energiát, életet pumpál az egész szervezetbe, saját magát is el kell látnia, de saját igénye fontossági sorrendben a második helyre kerül. A koszorúerek biztosítják a szívizom vérellátását, táplálását, amely nélkül a szív nem működhet. Az aorta tövéből ered a két ér, amely a szív két, egymásra merőleges síkjában oszlik szét. A két ér a jobb és a bal koszorúér. Ez utóbbi kettéágazik, a körkörös ágat (Arteria circumflexus) és az elülső kamraközi verőeret (Arteria interventricularis anterior) képezve.koszorúér

Jó anyánk, a szív

A többi szervtől eltérő módon a szívben a vér szétáramlása diasztoléban, vagyis a szív elernyedésekor történik. A szívizom kamrai részének ritmikus összehúzódása akadályozza a vér szétáramlását a szívizom saját szövetében, mivel az összehúzódáskor megfeszülő izom a koszorúerek ágait összenyomja. A szív olyan anya, aki nem alszik, hogy gyermekei álma fölött őrködhessen, olyan anya, aki kevesebbet eszik, hogy gyermekei többhöz jussanak, aki megfosztja magát az élvezetektől, hogy gyermekei jobban érezhessék magukat!

Amikor a szív összehúzódik, olyan erővel teszi ezt, amely összenyomja, behorpasztja, meggyűri az őt tápláló ereket; olyan szivacshoz hasonlítható, amelyet ha összenyomnak, elveszíti a benne levő nedvességet. Az aortából eredő koszorúerek a szív külső felületén futnak ugyan, de ágaik mélyen a szívizom belsejébe hatolnak, hogy az izomrostokat táplálhassák. Amikor az izom megfeszül, az illető erek kiürülnek.

Ha a testünket egy „szervcsaládnak” tekintenénk, minden bizonnyal a szív lenne az anya. Nem annyira költői vonatkozások okán, hanem elsősorban szerkezetének és működésének köszönhetően, amelyekben intelligenciát, áldozatkészséget és életről szóló tanítást találhatnak azok, akik ezt meg akarják látni.

Evéskor a második helyen

A vérnyomást két érték jellemzi – egy nagyobb és egy kisebb. A nagyobbik, szívösszehúzódáskor mért érték a szisztolés vérnyomás, ez táplálja a testet. A kisebbik, diasztolés vérnyomás pedig a szívet. Az aortának, a test legnagyobb verőerének a falaiban sok rugalmas rost található. Ennek köszönhető egy érdekes jelenség: amikor a szívből nagy erővel kilövell a vér, az aorta falai kitágulnak és átmérője megnő, ezáltal helyzeti energiát halmoz fel. Az összehúzódás végeztével a szívbillentyűk záródnak, megakadályozva ezzel a vér visszaáramlását a szívkamrákba. Ezután az aorta visszanyeri eredeti átmérőjét, helyzeti energiáját mozgási energiává alakítva. Így az aorta második szívként működik, amely összehúzódva kilövelli a vért. Mivel az aorta összehúzódásakor a szívizom ernyedt állapotban van, az aorta tövéből eredő koszorúerek ilyenkor elláthatják azt vérrel.

koszorúérA szív nem „táplálkozhat” az összehúzódása során, de legalább ezt a második lehetőséget kihasználja. Felgyorsult szívritmus esetén a diasztolé lerövidül, ami megrövidíti a bal szívkamra vérellátásának idejét. Ez a szívizom vérellátási zavaraihoz vezethet. És az anya, ha nem áll elég idő a rendelkezésére, úgy dönt, hogy a saját étkezését rövidíti le!

Egy gyémánt számára a legnagyobb bók: egyedi!

A szívizom különbözik a szervezetben található többi izomtípustól. Ez logikus is, ha figyelembe vesszük, hogy minden nap hozzávetőleg 100.000-szer kell összehúzódnia és elernyednie! A szívizom az artériás vér hemoglobinja által megkötött oxigénnek több mint 70%-át képes felvenni. Ez az arány 3-7-szer nagyobb, mint a többi szerv esetében. A koszorúvénákban folyó vér az oxigénben legszegényebb vér a szervezetben. Mondhatni, teljesen „ki van facsarva”. Ebből származik a következő probléma: ha túlterhelés lép fel, lehetetlen a szokásosnál is több oxigént felvenni a vérből, ezért más módon kell alkalmazkodnia a túlterheléshez.

A vázizmok, ha nagyobb erőfeszítést kell végezniük, mint amilyent lehetővé tesz a vérellátásuk, úgynevezett „oxigénadósságot” halmoznak fel – anaerob üzemmódra állnak át, ilyenkor az energiatermelés rövid távon oxigén hiányában történik. A szívizom viszont képtelen erre. Ha erős terhelésnek teszik ki, arányosan több oxigént igényel. A terheléshez majdnem kizárólag a koszorúereken átfolyó vér mennyiségének növelése által alkalmazkodik, amely ilyenkor a normálisnak a 4-5-szörösére nőhet.

A koszorúerek keringésének szabályozása idegi és humorális (endokrin) úton történik, a helyi anyagcserefolyamatok tényezőinek részvételével. A szívizom oxigén felhasználása a legfőbb tényező, amely a koszorúereken átfolyó vér mennyiségét befolyásolja. Az oxigénhiány a koszorúereket kitágítja, akár direkt módon, akár „hírvivő” (messenger) anyagcseretermékek útján. Egyes koszorúér-tágítók, mint a nitritek és a papaverin nitrogénmonoxid képződéséhez vezetnek, amely a koszorúerek izomzatának lazítása által hat. A katecholaminok (pl. adrenalin), a tiroxin (pajzsmirigyhormon) és a meleg szintén a koszorúerek tágulását váltják ki, direkt módon hatva az erekre.

 

Szalmaszálak

A koszorúerek szerepe a szívműködésben egyértelmű. A koszorúér betegségeket az életet veszélyeztető állapotnak minősítik. Bármilyen mellkasi fájdalmat vészjelnek kell tekinteni, és az okát szükséges tisztázni. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már az erre szakosodott orvosok számára rutineljárássá vált egy katéter (hosszú, vékony cső) bevezetése a femuralis vagy radialis artérián 4 keresztül a szívig, ahova kontrasztanyagot fecskendeznek. Ezáltal a röntgenvizsgálatkor kirajzolódik a koszorúerek beltere. Átmérőjük a fontosságukhoz képest meglepően kicsi, rendszerint mindössze 3 mm! Azt mondhatjuk, hogy életünk állandóan e „szalmaszálak” állapotától függ!

koszorúér

Rajtunk áll, hogy koleszterin- és zsír dús étrend, mozgáshiány, dohányzás, elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség stb. által hozzájárulunk-e a lerakódások kialakulásához ezen létfontosságú erek belsejében, amelyek amúgy is oly vékonyak! A koszorúér-betegségek elsöprő többségét ugyanis az érelmeszesedés okozza, vagyis az érfalak megvastagodása az erek belterének beszűkülésével. A betegség megnyilvánulási formái a fáradtságtól és mellkasi szorító érzéstől a szívizominfarktusig terjedhetnek, amit egy vagy több ér elzáródása okoz. A koszorúér elmeszesedés kezdetben tünetmentes. Amikor a tüneteket észleljük, a betegségnek már előrehaladott állapotában vagyunk.

A jó hír, hogy az életmód megváltoztatásával befolyásolható az érelmeszesedés evolúciója. A szív intelligens tervezésének köszönhetően pedig, ha egy ér eltömődik és csökken a szívizom oxigénellátása, új, kollaterális érhálózat alakulhat ki. Erre azonban ne alapozzunk – a szívinfarktusok nagy száma arról tanúskodik, hogy egy meggyötört „anya” végül elpusztul.

Az említett erek koszorúként ölelik körül a szívet. A koszorú a nemesség jele, de ne felejtsük: a nemes dolgok igen kényesek és érzékenyek is!

 

dr. Dan Rusu

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A királynő

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél

452 Views0
Egy nő naplójából

Gyermekként lassan múlik az idő

Gyermekkor: Semmi nem ismétlődik meg ugyanabban a formában. Sem az évszakok, sem a lélek rezdülései, sem a madár repülése… Igen, megérkezett a tavasz és különbözik minden eddigi tavasztól. Ez a tavasz egy lap a történelemből. Egy fél évszázad, 50 év terhét hordozza. Visszatekintve, rádöbbenek, hogy gyermekkorom első éveiben, bizonyos tekintetben, az élet nem volt nagyon bőkezű. Napok, hetek, hónapok, sőt évek teltek el, amíg végre történt valami.

Mindig is szerettem a költészetet. Vissza emlékszem egy alkalomra, amikor édesanyám ölébe vett, dédelgetett és verseket mondott nekem. Négy-öt éves lehettem, amikor a következő sorokat tanítgatta:

„Az élet viharos tengerén haladunk,
Vajon az élet szent forrása felé vezet az út?
Vagy az idő forgatagában a habok gyöngyeivel játszadozunk?
És nem érezzük, hogy közben a hajó a vészbe sodor.”

Számtalan kérdést tettem fel édesanyámnak a vers tartalmával kapcsolatban, majd végül határozottan kijelentettem : „Én soha nem fogok a habok gyöngyeivel játszadozni.”

gyermekkor

Kisiskolás kor – gyermekkor

Kezdte felütni fejét életemben az új. Valóban! Kisiskolás koromban szerettem édesanyám mellett ülni, aki még a pihenés perceiben is kötéssel vagy horgolással foglalta el magát, így én is elkezdtem kézimunkázni, gobleineket varrtam.

„Ne kapkodj. Amit a kezedből kiadsz, az rólad beszél. Ha szép munkát végzel, azt mindenki megcsodálja. Senki nem kérdezi, hogy mennyit dolgoztál rajta, ez nem lényeges. Az a fontos, hogy a végeredmény különleges legyen. A jól végzett munka a névjegykártyánk.” – nevelt édesanyám. Az új nőtt, állandósult.

 

Serdülőkör

Később, serdülőkoromban, az élet egyből nagyon meggazdagodott. Eszembe jutnak Nicu szavai, amikor megkérte a kezem: „Nem ígérem, hogy egyszerű vagy könnyű, de azt megígérhetem, hogy mindig nagyon változatos lesz az életünk.” Akkor nem értettem egészen pontosan szavai értelmét, ám hamarosan világosabbá vált, mint ahogyan azt valaha is elképzeltem volna.

Házasság és a nagybetűs élet

Nászútunk első hetében megkaptuk a vízumot, amelyre 8 hónapja vártunk, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazhassunk. Egy kiképzésen szerettünk volna részt venni, ahol megtanuljuk, hogyan nyithatunk Romániában elsőként egy olyan non-profit, magán egészségügyi intézményt, amely az egészségnevelést és az egészséges életmódot népszerűsíti.

gyermekkor

Mi következett? Ezer új kezdet: a házasélet, egy új kultúra megismerése, idegen nyelven folytatott tanulmányok, új mesterség tanulása stb. Azóta már 23 év eltelt, de Nicu még mindig tartja a szavát. Nem tudok találóbb kifejezést megfogalmazni életünk és tevékenységünk meghatározására, mint amit ő akkor mondott. Minden új és változatos volt és még mindig az.

Az életkorból adódó tapasztalattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy a kérdés még mindig megoldatlan: most nem rendelkezel semmivel és a következő pillanatban már sokkal több mindened van, mint amennyit elfogadhatnál. 50. életévem küszöbén tanácstalanul állok, és arra gondolok, hogy az életben a legbölcsebb dolog megengedni, hogy minden életszakasz a megfelelő pillanatban lezáruljon. Ha makacsul megragadunk egy-egy pillanatot, akkor elveszítjük az élet értelme megélésének örömét – az örökkévalóságot. Ezt nem szeretném megtapasztalni.

Valentina Dan, MPH

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Egy nő naplójából

Kapcsolódó linkek

1. Gyermekkor: Egy nő naplójából
2. A királynő
3. A vas szerepe nőknél a koszorúér betegség kialakulásában
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #2 – alváshiány
5. Mit tudsz a húgyúti fertőzésekről?
6. A B12-vitamin az emberi táplálkozásban – Klinikai és szubklinikai diagnózis
7. Orosz gőzfürdő – kiegészítő gyógymód depresszió esetén
8. Receptek a nők egészségéért
9. Alzheimer – a rettegett kór!
10. Testgyakorlás torna várandósság idején (terhes torna)
11. A spenót – a tavasz ajándéka
12. A makula-degeneráció
13. HPV elleni oltás fiatal nőknél

118 Views0