Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak

Bosszú: – Én azt mondom, nem érdemes elrontani jól működő, szép kis szekerünket egy gombostűfejnyi elégedetlenségért, amely ráadásul értelmetlen is – próbálta lecsendesíteni a férj a veszekedésbe torkollott mérgelődés háborgó vizeit.

– Számodra az én elégedetlenségem mindig banális apróság, a te ügyeid azonban mindig életbevágó fontosságúak. Lényegtelen, hogy üres a kamra, és nincs miből ételt készítenem. Az is apróság számodra, hogy anyósod születésnapi üdvözletét elfelejtetted postázni, még az sem jutott eszedbe, hogy megköszönd neki, hogy ellát zöldséggel és gyümölccsel, annak ellenére, hogy te soha nem veszel kapát a kezedbe. Igaz, hogy nem is voltak elvárásaid, ami az ételt illeti, amikor nem járultál hozzá az előállításához.

Látszik is, mert folyik le rólad a ruha, de te akartad így. Az is semmiség számodra, hogy nem fizetted ki az adót, pedig egy hónapja kérlek, hogy tedd már meg. Nem voltál képes nagybátyámnak sem megköszönni, hogy segített felépíteni a kicsi, de alapos munkát igénylő hétvégi házat, amelyet mellesleg még nem is láttál, mert arra sem voltál hajlandó, hogy a kulcsrakész házacskát átvedd. Nem is beszélek arról, hogy már egy hónapja gyanúsan sokszor késel. Még van számtalan ehhez hasonló gombostűfejnyi apróság, ami számodra mind lényegtelen – zárta a ház úrnője vádlott férje hibáinak leltározását.

Figyelj ide…

– Figyelj ide, néhányra van magyarázatom, de szeretném, ha előbb kibékülnénk és leülnénk az asztalhoz, hogy elmagyarázhassam azokat az okokat, amelyek miatt te úgy gondolod, hogy bizonyos feladatokat nem végeztem el, a többiért pedig bocsánatot kérek – lengette meg újból a férj a béke fehér zászlaját.

– Hallani sem akarok róla. Nincs mit megbeszélnünk. Nekem nem magyarázatokra, hanem tettekre van szükségem – zárta le a vitát az asszony.

– Majd meglátod, hogy minden világossá válik, ha elássuk végre a csatabárdot – próbálkozott a férfi.

– Már mondtam, nem tárgyalok! – szakította félbe a nő.

És sötétség borult rájuk.

Amikor nem O.K., akkor K.O.!

Ha a családi életben a szabálytalanságot más szabálytalansággal próbáljuk orvosolni, akkor azt nyugodtan nevezhetjük indokolt és előre eltervezett házassági bűnténynek. Ennek egy vonzó oldala is van: utasítsd vissza azt, aki téged visszautasít. Ez olyan, mintha süteménnyel csábítanál egy cukorbeteget. Levágod a párbeszéd-szeletet. Felveszed az áldozat szerepét. Minden magyarázat előtt bezárod az ajtót. Kisajátítod a hálószobát, és mindent megteszel annak érdekében, hogy tudasd pároddal: nemkívánatos személy és pillanatnyilag nincs helye a házassági kapcsolatban. Ellenségesen hátat fordítasz. Egyetlen tányérral és evőeszközzel teríted meg az asztalt, de nem a párod számára teszed ki azokat. Nem tudatod, hogy mikor, hova mész el, és mikor érkezel majd haza. Engeded, hogy a rendetlenség eluralkodjon a házban. Közömbös vagy megbüntetett pároddal szemben, nem érdekel, hogy mit, hogyan és miért tesz. Azt érzékelteted, hogy jó kedved van, az ellenség bosszantására.

Sokat beszélgetsz telefonon nála „jobb” emberekkel, és terveket készítesz velük. Nem hívod meg édesanyádat és nem óhajtod látogatását, nehogy véletlenül kibékítsen. A kifizetendő számlákat módszeresen kedvenc használati tárgyai mellé sorakoztatod. Amikor elengedhetetlenül szükséges dolgokat kellene közölnöd, akkor sem beszélsz, hanem írásban adod tudtára a feladatot. Vagy egyik, vagy másik fél egyre gyakrabban hiányzik indokolatlanul otthonról. Amikor összetalálkoztok a konyhában, pattanásig feszül a húr, megkövült arccal, kifejezéstelen szemmel, összeszorított ajakkal bámultok magatok elé, esetleg szárazon köhécseltek. A legfontosabb a hallgatás megőrzése. Annyira csend van, hogy gondolataitokat is halljátok. A büntető fél azt gondolja, hogy kiütötte a másikat.

A valóság? Mindketten a földön vannak. Mindkettő felett számol a bíró. Vajon képesek lesznek talpra állni?

Ártalmas magatartás a bosszú

Amikor a bosszúállás vezérel, azt hiszed, víz alatt tartod a másik fejét, hogy ne lélegezhessen, azonban a valóság az, hogy saját magadat fullasztod.

Tegyük fel, hogy a büntetést érdemlő felet elszigeteli a társa. Megérdemli, mert nem vette ki részét a ház körüli teendőkből. Bosszú? Az inkvizítorral mi történik? Mi történik a sebzett „ártatlannal”? Mi lesz, amikor a mágikus „hallani sem akarok róla” kijelentéssel elvágjuk mindenféle párbeszéd fonalát? Néhány elképesztő dolog.

Elsősorban, a közömbös társ megbüntetésének vágya oda vezet, hogy önmagunkat még súlyosabb büntetéssel sújtjuk, mint a nemkívánatos lakótársat. Hogyan lehetséges ez? Megfosztjuk magunkat a házasság különleges kapcsolatától, pedig éppen ezért választottuk ezt az életformát. Megfosztjuk magunkat társunk értékelésétől, ami segítene jobban megismernünk önmagunkat és megfelelőbben alkalmazkodnunk az élethez.

Elborít a bosszúállás dühe, ami semlegesíti a társunk megértését szolgáló értelmes hozzáállást. Az élet annak válik nehezebbé, aki haragszik és nem hajlandó tárgyalni, mert az „ellenfél”, akinek megfelelő körülmények között feladata lenne bizonyos házi teendők elvégzése, most, mivel nemkívánatos személy lett a háztartásban, már semmi nem érdekli. Az ellenséges magatartás kizárja az olyan kapcsolatformáló és -ápoló elemeket, mint az engedékenység, a szelídség, a tűrőképesség, a megértés, a megbocsátás.

Bosszú a büntető magatartás

Amikor büntető magatartást veszünk fel és uralkodni vágyunk a nélkül, hogy a másik érvelését meghallgatnánk, nemcsak házastársunkkal, hanem a többi körülöttünk élő emberrel is savanyúak, feszültek és gyanakvóak leszünk. Így elveszítjük társunk és embertársaink együttműködését és egyre jobban elidegenedünk az emberektől és önmagunktól. Megjelennek a házasság rákbetegségének első tünetei a gyógyító párbeszéd megfojtása következtében.

„Kérlek szépen, béküljünk ki és tegyük helyére a dolgokat” – halljuk a vétkesnek ítélt fél részéről a javaslatot. „Nem tárgyalok!” – érkezik a válasz. Ki mondhatja meg ez utóbbinak, hogy önmagát ítéli el és végzi ki? Azonban a legnagyobb büntetés, amelyet kiszab magára, csak ezután következik.

Magyarázat

– Láthattad, hogy tulajdonképpen csak ebben a hónapban hanyagoltam el a teendőimet és hagytam figyelmen kívül néhány sürgető dolgot. Szeretném, ha megértenéd, hogy miért nem tudtam tartani veled a ritmust. Hallgass végig, majd tedd, amit jónak látsz.

– Nincs szükségem magyarázatokra, sem mesékre. Végezze mindenki a maga dolgát. Elegem van a szavakból. Amikor látom, hogy cselekszel, még beszélünk. Addig… szünet.

– Csak egy kis jóindulat kellene a részedről, csupán két-három mondatot szeretnék mondani.

– Nem tárgyalok! – hangzik a sokszor ismételt elutasítás.

Egyszer csak megszólal a csengő, és a ház asszonya siet ajtót nyitni. A bejáratnál egy orvos és egy nővér áll, fehér köpenyben.

– Tisztelt hölgyem, itt lakik a Costescu család? – teszi fel a kérdést az orvos. Mentőautóval érkeztünk, hogy Costescu urat sürgősen kórházba szállítsuk.

– Igen doktor úr, de szerintem valami félreértés van a dologban. Azt hiszem, hogy eltévesztették a lakást. Costescu úr ugyanis makkegészséges. Vannak neki különböző betegségei, azonban azokat nem lehet kórházban kezelni. Lehetséges, hogy egy másik Costescu családot keresnek – javasolja a nő.

– Azonnal, doktor úr – szól közbe a ház ura. Veszem a csomagom, és jövök.

A feleség elképedve bámulja férjét, majd kérdő tekintetével az orvos felé fordul magyarázatért.

Az orvos magyarázata

– Az ön férje komoly szívbetegségben szenved és sürgős sebészeti beavatkozásra van szüksége. Többször megfordult már nálunk a kórházban, ahol kivizsgálásokat végeztünk és arra jutottunk, hogy helyzete nem tűr halasztást. És, tisztelt hölgyem, készüljön fel a legrosszabbra. Csak az ön szeretete tartja még életben. Nagyon, nagyon súlyos a helyzet – súgta az orvos.

– De ő nem mondott nekem semmit! – nyögi a nő kezét tördelve.

Costescu úr az előtérben várakozott a kórházi csomaggal a kezében és hosszan nézte feleségét, tőle várva a választ.

– Tulajdonképpen én nem engedtelek szóhoz jutni. Gyilkosság, amit tettem – mondta megtörten az asszony.

– Ha még hazatérek, elvégzek minden feladatot, amit elvártál tőlem – jegyezte meg a férje, csendes, nyugodt hangon.

– Az nem lényeges. A fontos, hogy te meggyógyulj.

– Megígértem, és betartom. Nem tárgyalok! – jelentette ki, és észre sem vette, hogy felesége büntető szavaival válaszolt.

George Uba

Forrás: Élet és Egészség folyóirat: Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak (Bosszú)
A bosszú és a harag rossz tanácsadó.

Kapcsolódó linkek
1. Zenés vakáció – zene hatásai
2. Légzésünk titkai
3. A betegvizsgálat elfelejtett művészete
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #4
5. A kortizol és a mindennapi stressz
6. Propolisz tartalmú aeroszolos inhalálás
7. Az Alzheimer-kór és a sült hús (roston)
8. Természetes gyógymódok a dysmenorrhoeában
9. Stresszoldó vegetáriánus receptek
10. Kezdő futók programja
11. Régi-új gyógymódok – a gyömbér jótékony hatása
12. Ménesi tapasztalat – a legjobb dolog, ami az életemben történt
13. Rákszűrés a nőknél
14. Bosszú – Nem tárgyalok! – Páros bonyodalmak
15. Embertelen – Mi teszi emberré/embertelenné az embert?
16. Gyereksarok: Álomvakáció – tanuljunk mások kárából